Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

590 Illés György vízbeszerzési lehetőségeket, amelyekre megbízható vízműveket lehetett volna tervezni. Nem csodálkozhatunk azon, ha az 1950—52. években épült egyes vízművek némelyike vízhozam szempontjából nem felelt meg a várakozásnak ("Várpalota, Ormospuszta, Dorog stb.). A gondos vízfeltárás, a vízkészletek megbízható ismerele, a tartós vízhozam, a víz kémiai összetételének állandósága, illetőleg annak időbeni változása, az ellátandó település íávlali fejlesztési számai azok a döntő tényezők, amelyeknek birtokában tudunk csak megbízható vízellátási tervet készíteni, majd vízművet építeni. e) Előkészítő kutatómunkák Felszín alatti és elsősorban mélységbeli vízkincsünkről általában keveset tudunk, legalábbis igen sok területről nincsenek még részletes adataink. Ezeknek a feltárása vált a vízellátás súlyponti feladatává. Vízkutatással foglalkozó intézeteink, vállalataink lassan alakultak meg és — együttesen értékelve őket — működésük még ma sem kifogástalan. Ezeknek a szerveknek megfelelően fel kellene szerelve lenniök a vízfeltárás minden fegyverével, hogy a munkáink során lépésről lépésre változó követelményekhez rugalmasan — adminisztratív intézkedések gátló hatásait kiküszöbölve — alkalmazkodhassanak. Ilyen vállalatunk vagy intézményünk alig van. Vízfeltárási szervezetünk ma is széttagolt, feltétlenül racionalizálásra szorul. Komoly segítséget jelentett az egyes települések távlati fejlesztési számainak kialakítása. Ezek birtokában a természetes lélekszámszaporulaton alapuló számítás helyett a tényleges célkitűzéseket szolgálva lehetett a közelítő vízigényeket megállapítani és a vízkutatások terén ránk váró feladatokat meghatározni. A településfejlesztési irányszámok azonban egymagukban nem elegendők a jó közmű tervezéséhez. Ahhoz legalább az általános városrendezési tervek is szükségesek. Sajnos, ezek — az érthetően nagy munka miatt — igen lassan készülnek. Forrásaink vízhozamának és egyél) jellemző adatainak folyamatos nyilvántartásával, a forráskataszter felfektetésével igen hasznos tervezési adatokhoz jutottunk. A forrásnyilvántartások egy kézben vannak (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet) és bármikor, bárki számára hozzáférhetők. Megkezdődött kavicsvizeink rendszeres feltárása is. Ha egyelőre nagyvonalúak is ezek a vizsgálatok, máris segítenek a víztermelőtelepek elhelyezésében. Karsztvízvizsgálataink ma már kiilön tudományágat jelentenek, és — ellentétben az elmúlt évtizedekkel, amikor a szakemberek is idegenkedtek a karsztvíznek különösen ivóvízellátási célra való felhasználásától — a karsztvízművek egész sorát építettük meg. Számos igen mostoha körülmények között lévő település vízellátása oldódott így meg. Kétségtelen, hogy a karsztvízbeszerzésnél egyes esetekben túlságosan merészek voltak az elgondolások. A karsztvíztől „csodákat" vártunk, különösen mennyiségi szempontból. Egyes vízműveknél szerzett tapasztalatok azonban rávilágítottak arra, hogy a biztonságos vízmennyiséget csak a megcsapolási hely természetes csapadékutánpótlása adhatja. A karsztvíz-hasznosítás gondolatának teljes elvetése és az említett túlzások között van tehát valahol a helyes út, mert adott esetekben a karsztvíz is biztosít tartósan, megfelelő mennyiségű és ivóvíz céljaira kifogástalan vizet. Jelentősek a nagyobb források vízhozamának és a csapadéknak összefüggésére végzett vizsgálatok, továbbá a karsztvíz tározódására vonatkozó megfigyelések. Ezeknek a vizsgálatoknak folytatásával és valamennyi karsztterületünkre való kiterjesztésével megállapíthatjuk karsztvizeink ténylegesen hasznosítható hányadát, és a legkedvezőbb megcsapolási, illetőleg igénybevételi helyeket. "Vizsgálatok folynak arra vonatkozóan, hogy az eredménytelen karsztfúrások miképpen hasznosíthatók, mi módon érhető el a furat környékén olyan mértékű mesterséges karsztosítás (robbantás és savkezelés együttes hatására), hogy a fúrás kapcsolatot találjon a víztartó járatokkal.