Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra
A vízellátás 75 éve 591 Foglalkoztatja a vízkutatással foglalkozó köröket a talajvíz mesterséges szaporításának kérdése, továbbá a talajok bakteriológiai szüröképességének vizsgálata is. Mind nagyobb tért hódítanak a vízkutatásban a geofizikai módszerek, amelyek minden valószínűség szerint a fejlődés útját jelentik, és a tájékozódó vízkutatások leggazdaságosabb eljárásai. A geoelektromos eljárások természetesen nem teszik teljesen feleslegessé a közvetlen, fúrással történő feltárásokat. Vízkutatásunknak éppen a mélységbeli vizek megismerése az egyik legnehezebb területe. A rendelkezésünkre álló fúrási adatanyag, bármilyen gazdag is, elégtelen az ország hidrogeológiai helyzetének részletes megismeréséhez. A tájékoztató jellegű feltárásokon kívül minden egyes településre, fogyasztási centrumra vonatkozóan fokozatosan el kell végezni a részletes vízfeltárásokat, hogy az igények fellépésekor már választ tudjanak adni a vízbeszerzés leggazdaságosabb megoldására is. Értékes munka készült 1952-ben, amikor az északkeleti országterületen — tájékoztató jelleggel — vizsgálatok folytak (Földmérő és Talajvizsgáló Iroda) és térképek készültek arra vonatkozóan, hogy mely területről, milyen rélegekból, milyen mennyiségű víz beszerzése várhaló. Ezeknek a vizsgálatoknak a folytatása lehet az első lépés mélységbeli vízkincsünk megismerésére és átfogó feltérképezésére. Hidrogeológusaink néhány nagyobb városunkat — ahol a vízbeszerzési lehetőségek tisztázatlanok voltak — részletesen „bonckés alá" vették. Ózd, Miskolc, Pécs és a Balaton-vidék voltak elsősorban a vizsgálatok súlypontjai. f) Tervezések Az utóbbi évek során, ebben a hazai vízellátás fellendülését jelentő kétségtelenül mozgalmas időszakban, a tervezések során is új, nálunk eddig nem alkalmazott elgondolások és alkotások születtek. De bármily gondosan készültek a tervek, a vízgazdálkodás egyes ágainak érdekei nem voltak mindig összeegyeztethetők, figyelembe vehetők. A tervezés önálló egységekre szakadt. A fokozódóan jelentkező ipariés ivóvízigényeknek egyéb vízgazdálkodási érdekekkel, mint pl. a szennyvíz elvezetéssel, az öntözéssel és más vízgazdálkodási ágakkal stb. való összehangolásának hiánya évről évre jobban éreztette hatását. Hiányzott az átfogó terv, amelynek alapján egy-egy vízgazdálkodási létesítményt a többi szakmai ág érdekeinek figyelembevételével lehetett volna megtervezni. Az áttekinthetőség hiánya miatt az egyes megbízók céljaira létesített művek a beruházásokat népgazdasági szempontból költségessé, a vízszolgáltatást drágává tették. Az egyre sürgetőbb követelmények hatására indultak meg az egész vízgazdálkodásunkat felölelő Országos Vízgazdálkodási Keretterv munkái, amelyek a fenti célokat hivatoltak szolgálni. A terv elkészült első vázlata is nagy lépést jelent az egységes és ésszerű vízgazdálkodás megvalósítása terén. A Kerettervnek a későbbiek során való fokozatos finomításával és részletesebb kidolgozásával vízgazdálkodási és vele vízellátási tervezéseink alapjait vetjük meg. Az elmúlt években elkészített — sőt egyes esetekben már megvalósult — tervekből az alábbiakban mutatunk be néhányat, amelyek a későbbi tervezésekhez és építésekhez hasznos támpontul szolgálhatnak. 1. A sümegi vízműnél alkalmazott forrásfoglalás (3. ábra) hazai viszonylatban újszerűnek mondható. A triászkori mészkővidéken fakadó ún. Forrókúl karsztvizet ad. A víz a karsztos kőzetre települt két vízáró agyagréteg közötti durva homokban áramlik. Ahol a felső védőréteg elvékonyodott és megszakadt, több ponton vízfakadások észlelhetők. A feltárások megállapították, hogy egy-egy feltörési hely alatt a vízadó durva homokrétegben kavicsos oszlopok képződtek, amelyek minden valószínűség szerint már a víz erőteljesebb áramlásának hatására alakultak ki.
