Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

576 Illés György ivóvízművek egyaránt súlyos károkat szenvedtek, és csak még tovább rontották az egyébként sem kedvező vízellátási helyzetet. A háború alatti vízszolgáltatás fenntartása, a sérülések gyors helyreállítása emberfeletti munkát igényelt a vízművek dolgozóitól, és az egyáltalában helyrehozható összes károk felszámolása teljesen igénybevette a következő három év munkáját. Az újabb fejlődés mértékét csak akkor tudnók igazán jellemezni, ha ismernők a vízszolgáltatás jellemző adatait a második világháborút megelőző időkből. De sajnos akkoriban egyetlen szerv sem vezetett rendszeres nyilvántartást a lakosság vízzel való ellátottságának mértékéről. Néhány lelkes kutató gyűjtött ugyan — jobbára magánkezdeményezésből — adatokat, de az ezek alapján készült közlemények nem adnak tökéletes összehasonlítási alapot. Pl. a vízművek víztermelésének évi összes mennyiségét adták meg, amely nem jellemző a tényleges teljesítőképességre. Azóta új városok születtek, több településrészt vagy települést összevontak. De még a vízmüvek számának megállapítása sem egyértelmű, mert fogalmazás kérdése, hogy mit nevezünk vízvezetéknek és mit vízelvezetésnek. Egy körzeti vízvezeték kisebb község vízvezetéke lehet, ugyanakkor a városi igényeket nem elégíti ki. Az ország vízzel való ellátottságának kérdésére — később — az újabb eredmények ismertetése kapcsán visszatérek. A TERVÉVEK MUNKÁJA, ÉPÍTKEZÉSEI A második világháborút követő társadalmi forradalommal új, mozgalmas korszak kezdődött az ország vízellátásában is. A háború okozta romok eltakarítása után az iparfejlesztés előttünk addig ismeretlen aránya új helyzet elé állította a vízszolgáltatást is. Az épülő ipari üzemek és az új lakótelepek részére korszerű vízmüveket is kellett építeni. A kultúrigény, és ezáltal a vízszolgáltatással szemben támasztott igény is, megnövekedett. Fokozni kellett - a lehetőség határáig — a régi vízművek termelését, szükség szerint új víztermelőtelepeket kellett építeni. Megnövekedett a fejlődő helyi és kisiparnak a városi ivóvízművekkel szemben támasztott igénye is. Egyes nagyobb ipari fogyasztókat szükségszerűen le kellett választani a városi hálózatról, és új, önálló ipari vízművel kellett őket ellátni. A gazdasági élet előre nem látott fellendülése a sok évtizedes kényszerpihenő után megoldhatatlannak látszó feladat elé állította a vízügyi és városgazdasági szerveket egyaránt. Jóformán azt sem tudtuk, hogy mink van. Vízműveinkről, falusi közkútjainkról, állapotukról alig voltak adataink. Az ellátandó területek hidrogeológiai viszonyai tisztázatlanok voltak, ennek következtében a szükséges tervek sem álltak rendelkezésre. A vízellátás egyes különleges gyártmányainak, mint például a búvárszivattyúk, a klórozóberendezések, nyomócsövek, szűrő- és egyéb tisztítóberendezések előállítása terén sem tudtunk lépést tartani az igényekkel, és számtalan elvi kérdésben hiányzott a kialakult felfogás. Ezen a téren tehát tudományos életünkre is új feladatok vártak. a) Az új szTvezet kialakítása A rogy feladatok megoldása csak a vízellátással foglalkozó szervezet gyökeres átalak t;.sával, fejlesztésével volt remélhető. Ennek első lépése a vízellátás állami felada't'i nyilvánítása volt, aminek döntő jelentőségét csak akkor tudjuk felmérni, ha visszagondolunk sok magárahagyott településünknek az ivóvízért folytatott harcara. A több kilométeres utakra, amelyeket a vízhordóknak télen-nyáron meg kellett tenniök. A sorozatos tífuszjárványokra, amelyeknek egyetlen oka az volt, hogy a vízellátást a községeknek saját erejükből kellett volna megoldaniok, amire pedig képtelenek voltak. Néhány helyen a jó víz olyan nagy távolságban van, hogy a fogyasztókig vaío elvezetése elviselhetetlen költséget jelent egy város vagy község