Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

A vízellátás 75 éve 577 számára akkor, amikor más települések — a szerencsés vízbeszerzési adottságok következtében — könnyen biztosíthatják a vízellátást. Ezeknek az alapvető akadályoknak az elhárítását csak a felsőbb irányítás, az állami támogatás, az anyagi erők észszerű összpontosítása hozhatta meg. 1948-ban létrehívták az Országos Vízgazdálkodási Hivatalt, amely már valamennyi vízgazdálkodási ág összefogó szerve volt. Ide tartoztak az összes vízvezetéképítések és így â Hivatal átvette az Országos Közegészségügyi Intézettől a falusi vízellátás céljait szolgáló közkútépítkezéseket is. A Hivatal a Földművelésügyi, ill. Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium felügyelete alá tartozott. Mind a megsérült közművek helyreállításában, mind az új lakótelepek és városok korszerű vízellátásában nagy feladat hárult a Hivatalra. Hogy a további munkákhoz elfogadható adatok álljanak rendelkezésre, meg kellett ismerni az ország vízellátási helyzetét. Különösen a falu vízellátási helyzete volt ismeretlen. Bár az Országos Közegészségügyi Intézet ekkor már igen sok adattal rendelkezett, az ismeretek kiegészítése érdekében nagyarányú felmérés indult meg. Minden jelentősebb község közkútjainak elhelyezkedéséről térképet, jellemző adatairól nyilvántartást készíttetett az OVII. (A felmérési eredmények jelenleg a Város- és Községgazdálkodási Minisztériumban találhatók meg.) Sajnálatos, hogy ennek az értékes munkának a folyamatos kiegészítése elmaradt. Ebben az időben született meg az ország ivóvízellátásának és csatornázásának fejlesztésére vonatkozóan az első átfogó elgondolás, amely a feladatok nagyvonalú meghatározása mellett rámutatott az anyagszükségletekre és költségkihatásokra. (Az ivóvízellátás és csatornázás fejlesztése. OVII-kiadvány, 1948.)' Az Országos Vízgazdálkodási Hivatalnak kellett kialakítania a meglévő vízművek gazdaságos üzemvezetését ellátó szolgáltató-vállalati rendszert is. Az irányító munkán kívül tervezés sel és beruházással is foglalkozott a I livatal. Ezekkel a sokrétű, s egyre fokozódó feladatokkal egymagában megbirkózni nem tudott, a beruházásokat és tervezéseket vállalatoknak kellett átadnia. 1951-ben az OVH-hoz került az ipari vízellátás és ipari csatornázás ügyeinek vitele is. Iparunk rohamos fejlődése az ipari vízellátás és szennyvízelvezetés terén is naponta vetett fel újabb és újabb problémákat, amelyiknek megoldására nem volt hivatott gazda. A tapasztalt szakemberek kis létszáma miatt a területi vízügyi szervek alig foglalkoztak vízellátási kérdésekkel, az országban igen elszórtan jelentkező feladatok megoldása pedig a helyi segítség nélkül a központi szervre súlyos terhet rótt. Sajnos még ugyanebben az évben megbomlott a vízügyi egység és az ivóvízellátás és csatornázás irányítása a Belügyminisztériumhoz, majd a Helyi Ipar Minisztériumához került át. Később a Könnyűipari Minisztérium, ill. a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium lett az ivóvízügyek gazdája, míg az ipari vízellátás és csatornázás a Nehézipari Minisztériumhoz, ill. az érdekelt ipari tárcákhoz került át. Nagy lépést jelentett előre, amikor az ipari tárcáknál osztályt, ill. előadókat állítottak be a vízügyek tárcán belüli összefogására és a külső kapcsolatok kiépítésére, fenntartására. Az operatív feladatok jelentős része az időközben megalakult Megyei Tanácsok feladata lett, míg a minisztériumok a felsőbb irányítást tartották fenn maguknak. A vízgazdálkodás megasabb érdekeinek érvényesítésére kormányzatunk az 1953. évben felállította az Országos Vízügyi Főigazgatóságot. A Főigazgatóság feladata a vízellátás egységes irányítása, a vízkészletek számbavétele, javaslattétel észszerű szétosztásukra, a víztakarékossági irányelvek érvényesítése, a különböző tárcaérdekek összeegyeztetése, levábi á a vízellátási és csatornázási létesítmények műszaki megoldásainak meghatározása. 37 Vízügyi Közlemények — .">-9