Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

610 Horváth Sándor A munkálatok célja a 2 méteres hajózási mélység biztosítása volt a legkisebb vízállások idejére is, legalább 60 m szélességben. Másik cél volt a zuhatagos szakaszok egyes helyein fellépő nagy sebességeket a hajózás érdekében csökkenteni. Megoldási módul nyílt csatornák létesítését, és az esésnek szorítóművekkel hosszabb szakaszokra való elosztását választották. Az egyes zuhatagok és a létesített művek helyszínrajzát a 7. ábrán tüntettük fel. Az 1890—1898 között végrehajtott munkálatokkal — bátran hangsúlyozhatjuk — megnyitották a zuhatagokat a nagyhajózás számára. A munkálatok nagyvonalakban ismertetve az alábbiak voltak : 1. Az 1031—1027 fkm-ek között a balparti Sztenka-hegy folytatásában gránit sziklapad húzódik a medren keresztül. Az általa okozott aránylag szelíd zuhatagon (a vízszínesés 11 cm/km) a hajózás számára nem volt meg a szükséges vízmélység,. Ezért az 1029,1 1027,2 fkm-ek között 60 m széles, és az orsovai 0-vízállásnak megfelelő vízszin alatt 2 m mély csatornát robbantottak ki a mederben. Az 1900 m hosszú Sztenka-csatornál 1895-ben adták át a forgalomnak. A csatorna felett a hajóutat egyes sziklák eltávolításával javították meg. 2. Az 1015—1011 fkm-ek között a Kozla nevű mészkő-pala sziklapad húzódik a medren keresztül, amelyen a víz kisvízállásoknál szabadszemmel is látható eséssel bukik át, lejjebb pedig a üojke nevű, széles alapú, kvarccal rétegzett kemény mészkősziklazátony nyúlik hosszan a Duna medrébe. Az itteni zuhatag is aránylag szelíd volt. A vízszínesés nem volt túlságosan nagy (75 cm/km) és a szakasz az 1011. fkmnél levő szűkület duzzasztó hatására már közepes vízállásoknál elvesztette zuhatagos jellegét. A sziklába itt ugyancsak 60 m széles, 0-víz alatt 2 m mély csatornát robbantottak ki. A Kozla—Dojke-esatorna 3540 m hosszú és létesítésekor mintegy 85 ezer tömör m

3 sziklát távolítottak el. Építését 1896-ban fejezték be. 3. Az 1004—996 fkm-ek között találjuk az Izlás-Tachtália-Grében-Szvinica nevű zuhatagsorozatot. Itt már hatalmas akadályokkal kellett megküzdeni. Jellemzésükre elegendő megemlíteni, hogy a szabályozás előtt kisvíznél a vízmélység a hajóútban mindössze 20 cm, viszont az esés Tachtáliánál 265, Grébennél pedig 175 cm volt kilométerenként. Ezen a szakaszon a mederalakulatot az jellemzi, hogy Izlásnál (1005 fkm) a meder 400 m-ről 1000—1200 m-re szélesedik ki, majd a 999 fkm-nél, a jobbpartról benyúló Grében-fok és a balparti Vrany nevű sziklák ismét 400, sőt kisvíznél 270 m-re szűkítik össze a medret. Grében alatt a meder minden átmenet nélkül 2000 m-re szélesedik ki. Ily módon a Grében benyúló foka a szakaszt két tág medencére osztja. A felső medencében három sziklapad húzódik a medren keresztül : a kvarcos mészkőből álló Izlás, továbbá a Nagy- és Kis-Tachtália. Az alsó medencében Szvinica község előtt van sziklapad a mederben. A sziklapadok feletti zuhatagok csekély mélysége mellett akadályozta a hajózást az a nagy vízbukás, amely a grébeni szorulat alatt a meder hirtelen kiszélesedése miatt állt elő. Az ezen a szakaszon végrehajtott munkálatok négy csoportba oszthatók, éspedig : a) Az 1003,5—1001,1 fkm-ek között 2400 m hosszú, 60 m széles, a 0-víz alatt 2 m mély csatornát robbantottak az Izlás, a Nagy- és Kis-Tachtália sziklapadokon keresztül, majd a grébeni fokig (999 fkm) egyes kiálló sziklacsúcsokat távolítottak el a hajóútból. b) A 999 fkm-nél levő szorulatnál a középvíznél fellépő nagy vízszínesés kiküszöbölése érdekében kibővítették a szűkületet oly módon, hogy a Grében-hegy kiugró mészköszikláit, mintegy 150 m szélességben, a legkisebb vizszín feletti 2—3 m-es magasságig lehordták. e) A Grében alatti túlszélesedett medret a hegyfokból kiinduló, kereken 6200 m hosszú jobboldali párhuzammüvei összeszorították. A párhuzamművet két hatalmas