Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

A dunai hajóút és Magyarország 5 4'» Noha a Közép-Dunán, eredeti állapotában is, a hajózási viszonyok összehasonlíthatatlanul jobbak voltak, mint akár a Felső-Dunán, akár az Al-Dunán, a gőzhajózás megindulása után ez a szakasz sem elégítette ki a hajózás igényeit. A Közép-Dunán 1894-ben 32 hajózási akadályt tartottak nyilván, amelyek közül 11 első-, 7 másod-, és 14 harmadrendű akadály volt. A szabályozási munkálatok legjobb célja a hajózási viszonyok megjavítása mellett a jéglevonulás zavartalanságának biztosítása volt. A folyam természetes állapotában ugyanis a jég a szigetek között és az éles kanyarulatokban gyakran megállt, jégtorlaszok képződtek, melyek a vizet rendkívül magasra duzzasztva, pusztító árvizek okozói voltak. 1. Az árvízszabályozás A Közép-Duna ármentesítése befejezettnek mondható, bár gáterősítési munkálatokra még szükség van. Az árvédelmi gátak nagy része még a XIX. században •épült. Meg kell azonban jegyezni, hogy amint a Felső-Dunán, úgy itt sem voltak tekintettel az árvédelmi gátak nagyvízszabályozó szerepére, és a gátak a helyi viszonyok szem előtt tartásával épültek meg. Ezért a hullámtér szélessége erősen és tág határok között változik. így például Foktőnél (1520,5 fkm) és Gerjennél (1516 fkm) mindössze 850 m, sőt Dunaszekcsőnél (14(30 fkm) alig 450 m a nagyvízi meder szélessége, a Sió torkolata alatti szakaszon viszont az 5—6 km-t is meghaladja a hullámtér szélessége. 2. A középvízszabályozás a) A Közép-Duna Budapest feletti szakaszán már a felső-dunai középvízszabályozási munkálatok megindulása előtt, a XIX. század második felében is építettek egyes partbiztosításokat. Az 1886—1896-ban végrehajtott felső-dunai középvízszabályozás Dunaradványig (1717 fkm) terjedt. Ezeknek a nagyszabású munkálatoknak keretében építették meg azokat a párhuzamműveket és elzárásokat, amelyek a Dunának ezen a szakaszán ma is találhatók. A Dunaradvány—Budapest közötti folyószakasz általános szabályozási tervét 1895-ben, a Közép-Duna egységes szabályozására készített terv keretében tárgyalta a törvényhozás. A szabályozási szélességet a terv Dunaradvány és a Tiszatorkolat között 450, innen a Szávatorkolatig 600, majd Ómoldováig 700 m-ben állapítja meg. Ebben az időben a Dunaradvány— Budapest közötti szakaszon 8 hajózási akadályt tartottak nyilván, közülük öt (Süttőnél, Ebednél, Garamkövesdnél, Gödnél és a Szentendre-sziget alsó végénél) első*ndű akadály volt. A tervezett munkálatok célja a hajózási akadályok felszámolása mellett a jéglevonulási viszonyok megjavítása volt. A munkálatok előirányzati költsége kereken 4 millió aranyforintra rúgott. A munkálatok végrehajtása során azonban csak a legszükségesebb szabályozási műveket építették meg, hogy az egységes folyómedret előállítsák. Ennek következtében a hajózási akadályok felszámolását nem érték el. A Garamkövesd (1714 fkm) közelében lévő, a Gönyű —Budapest közötti szakasz legrosszabb gázlójának rendezésére 1943-ban került sor. A munkálatok keretében eddig csupán két jobboldali sarkantyút építettek meg, és a gázlót kotorták át. Ezekkel a jól elhelyezett művekkel sikerült az egykor igen rossz gázlóban kifogástalan hajózási viszonyokat biztosítani. Az 5. ábrán bemutatjuk a garamkövesdi megkezdett gázlórendezési munkálatok eredményét. A felső mederrajz az 1942. évi, szabályozás előtti, az alatta levő pedig az 1943. évi, szabályozás utáni mederállapotot tünteti fel.