Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

600 Horváth Sándor 1949-ben készült el a Duna Vác—Budapest közötti szakaszának általános szabályozási terve. A munkálatok a váci gázló rendezésével indultak meg, a SzödGöd közötti gázlók rendezésével folytatódtak, és jelenleg is folynak. Végeredményben a Közép-Duna Dunaradvány—Budapest közötti szakaszán viszonylag igen kevés szabályozási mű épült, és a 2 m-es kisvízi hajózómélység még ma sincs biztosítva. b) A Duna budapesti szakaszának szabályozását elsősorban a főváros árvédelmi helyzete tette szükségessé. A főcél az volt, hogy Budapest közelében a jeges árvizek keletkezését megakadályozzák. A tervezők tehát az ok megszüntetését és nem az okozat elleni védekezést tűzték célul maguk elé. A szabályozási terv lényegében a következő munkálatokat tartalmazta a Soroksári Dunaágnak a kitorkollás közelében való elzárását, a Gellérthegy alatti túlságosan széles meder párhuzamművekkel való összeszorítását és a zátony elkotrását, a Margitsziget melletti dunaágak rendezését és végül, mindkét parton alkalmas rakodók építését. A munkálatokat 1871—1875 között hajtották végre. A teljesített munkamennyiségek : 300 ezer m

3 köhángás, 48,5 ezer m

3 beton, 17 ezer m

3 falazat, 55 ezer m - kőburkolat és 2,15 millió m

3 kotrás és földmunka. A kiviteli költség 8 154 307 aranyforint volt, a 292 880 a. forintra rúgó felügyeleti költségek nélkül. Az építési költségnek mintegy felét a rakodópartok építésére fordították. A szabályozás eredményes volt, bár a meder összeszorítása a vízszínek átmeneti duzzadását idézte elő. Ez a vízszínduzzadás azonban a Budapest alatti meder kifejlődése után teljesen kiegyenlítődött. A kiegészítő szabályozás keretében építették később meg az újpesti kikötőbejárat és a Margit-híd közötti balparti partbiztosítást, a Margitsziget partjainak biztosítását, a Rudasfürdő és a Gellértfürdő közötti budai rakodópartot, a délivasúti híd alatti párhuzamművet pedig az árvíz színe fölé emelték. A soroksári dunaág kitorkollását 1924-ig rendezték. Megépítették a Kvassay hajózó- és a dunaágat tápláló zsilipeket, a régi mederelzárást elbontották, a dunaág felső szakaszán pedig korszerű állóvízű kikötőt létesítettek. c) A Budapest alatti dunaszakasz szabályozásával kapcsolatban először a budafoki dunaág szabályozásáról kell megemlékezni. A budafoki dunaág szabályozásával kapcsolatban az Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatal „Előterjesztés a Közép-Duna szabályozása tárgyában" című jelentésében a következőket olvashatjuk : „A fővárost, mint már említém, árvízveszély csak jégdugulások folytán veszélyezteti ? ezen veszély annál nagyobb, mentől közelebb keletkezik a fővároshoz a jégdugulás, tehát legveszélyesebb lenne az, amely — mint 1838-ban —közvetlenül a főváros alatt keletkeznék. Hogy a jégdugulások rendesen ott keletkeznek, ahol a túlságos szélesség és elágazás következtében a vízmélység és a folyási sebesség jelentékenyen megcsökken, azt a tapasztalás bizonyítja, valamint azt is, hogy elegendő mélységet és egyenletes sebességei csak olyan folyamszakaszokon lehet találni, ahol a vízlömeg egy, a lefolyási viszonyoknak megfelelő, egyenletes mederben folyik le. E tények eléggé kijelölik az útat, melyet követnünk kell, ha el akarjuk azt érni, hogy a fővárost elárasztással fenyegető jégdugulások keletkezésének lehetősége minél kisebb valószínűséggel bírjon. Ezt elérni egyedül csak a mellékágak elzárása, a túlságos mederszélességnek kellő mértékre való összeszorüása és a sekély helyeken a medernek kellő mélységre való kolrása által lehet.. 3 Kiemelés tőlem (A szerző).