Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

590 Horváth Sándor A hajózás igényeit, annak fejlődésével a hordalékkúpon kóborló folyam nem tudta kielégíteni, és így nem csupán az árvíz és a jég kártétel nélküli levezetésének biztosítása, hanem a hajózás is követelte a rendszeres szabályozási munkálatok megindítását. A végrehajtott szabályozási munkálatok három csoportba oszthatók, éspedig: 1. az árvízszabályozásra, 2. a középvízszabályozásra és végül 3. a kisvízszabályozásra. 1. Az árvízszabályozás A Sziget- és Csallóközben, amely teljesen árvízjárta terület volt, már a XIII. században megkezdték az árvédelmi gátak építését. A folyómeder állandó kalandozása azonban hátrányosan befolyásolta vonalozásukat. Az ármentesítés rendszertelen is volt, a gátak egyéni kezdeményezésre és szándék szerint -— legjobb esetben a vármegyék irányításával — készültek. A lakosság természetszerűleg - már kisebb árhullámoknál is — súlyos károkat szenvedett, mert az alacsony, gyenge és rossz állapotban levő gátakon nem is lehetett eredményesen védekezni. Az árvédelmi töltések rendszeres kiépítését a balparton, a Csallóközben, I860, a jobbparton, a Szigetközben, 1890 után kezdték meg. Az árvédelmi gátak azonban folyószabályozási szerepükre való tekintet nélkül, mind a Csallóközben, mind a Szigetközben a szélső mellékágak kanyargását követve épültek meg. Ezért a hullámtér szélessége 1,1—5,7 km között szeszélyesen változik. (Lásd a 3. ábrát). Az árvédelmi töltések nem teljesítik itt azt a feladatot, hogy az árvizeket egyenletesen, a középvízi mederrel összhangban vezessék le, és mederalakító munkára kényszerítsék őket. Az árvízi sodorvonal a közép- és kisvízi sodorvonalat több helyen, nagy szög alatt metszi, és ezzel az egészséges mederviszonyok kialakulását károsan befolyásolja. Az árvédelmi gátak kiépítése óta az árvizek lebegtetett hordalékuk egy részét a hullámtéren rakják le. A hullámtér természetes feltöltődése így tovább folytatódik, viszont a mentesílett területek megmaradnak eredeti magasságukban. Ezzel megkezdődött a hullámtérnek a mentett-oldali terepszint fölé való emelkedése, azaz a függőmeder kialakulása, különösen azokon a szakaszokon, ahol a mederfenék emelkedése is jelentős mértékű. A hullámtér feltöltődése — a rendelkezésre álló hiányos mérési adatokra támaszkodva - átlagosan évi 1 cm-re tehető. 2. A középvízszabályozás A gőzhajózás megindulása után a Felső-Duna, akkori állapotában nagyobbarányú forgalom lebonyolításéira teljesen alkalmatlannak bizonyult. Az egykori hajózási viszonyok jellemzésére idézzük Fekete Zsigmond nyomán a ,,IJanubius" című folyóirat 1896. november 12-i számából, szerkesztőjének, Louis Zeisnek megállapításait, melyek szerint az 1867 — 1876. években a Budapest—Bécs közötti szakaszon a 295 napos hajózási idényben

1 a Felső-Dunán a hajózás évente átlagosan 67 napon keresztül teljesen szünetelt. À leghosszabb hajózási kényszerszünet 1870-ben 164, 1875-ben pedig 116 nap volt. A hajózási kényszerszünet rendszerint az őszi kisvizek idejére esett, amikor legtöbb volt a szállításra váró áru. 1 Valószínűleg a március 1—december 20. közötti időszak. (A szerző).