Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

A dunai hajóút és Magyarország 5 4'» hegyvonulat áttörését, esését még nem egyenlítette ki, és medrét ma is mélyíti. Ez a szakasz tehát felsószakasz jellegű, hegyvidéki, eróziós szakasz. Hajózási szempontból is megvan a hármas tagozódás. Amíg ugyanis Dévény és Gönyű között az elégtelen mélységű gázlók, Biziás, illetve Ómoldova és TurnuSeverin között az egymást követő zuhatagok akadályozzák a hajózást. A közbenső síkvidéki szakaszon összehasonlíthatatlanul kevesebb nehézséggel kellett és kell megküzdenie a hajózásnak, mint a felette vagy alatta lévő szakaszokon. A fentemlített osztópontok természetesen nem foghatók fel a szakaszbeosztás szempontjából éles határokul. így például, amíg az egész Dunára jellemző eséstörés kisvíz idején Szapnál van, a fokozott hordaléklerakódás és gázlóképződés egészen Gönyüig figyelhető meg. Ugyancsak Gönyűnél van a hajózás forgalmi szakaszhatára. Ugyanígy, amíg az áttöréses szakasz tulajdonképpen már Báziásnál megkezdődik, a forgalmi szakaszhatár Ómoldovánál van. Mindezeket a szempontokat figyelembevéve, a Közép-Dunát három részre szokás osztani. Éspedig : a Dévény Gönyű (1880- 1791 fkm) közötti gázlós szakaszra, az ún. magyarcsehszlovák Felső-Dunára (a következőkben egyszerűen Felsc-Duna), a Gönyű Ómoldova (1791 1048 fkm) közötti síkvidéki szakaszra, a KözépDunára, és végül az Ómoldova Turnu-Severin (1048—931 fkm) közötti hegyvidéki, eróziós szakaszra, az Al-Dunára. A) A FELSŐ-DUNA A Duna I Iainburg—Dévény között, áttörve az Alpesek és a Kárpátok láncolatát, a Kisalföldre ömlik. A Kisalföld helyén hosszú ideig beltó volt, amelyet a folyó hordalékával feltöltött, hordalékkúpot épített ki, majd a hordalékkúp palástján ágakra szakadozva, kalandozva folyt tovább. Ennek a hordalékkúpnak csúcsa Dévénynél (1880 fkm), alapja pedig a Győr Gönyű Komárom—Gúta vonalon van. Ezen a hordalékkúpon egyenlítődik ki a Dévény- -Gönyű közötti kereken 28 m-es magasságkülönbség. Hogy a medence feltöltődésének mértékét érzékelhessük, megemlítendőnek tartjuk, hogy az alluviális kavicsréteg vastagsága Magyaróvárnál 400, Mihályinál pedig a 2500 m-t is eléri. A PVlső-Duna esésviszonyait a Szapnál levő geológiai eredetű eséstörés jellemzi. Az 1. ábrán a Dévény— Nagymaros közötti szakasz néhány jellemző vízszinének hosszszelvényét tüntettük fel. A felső kis ábrán a Duna általános hosszszelvényét ábrázoltuk Ulmtól a torkolatig, a nagyobb ábrával azonos torzításban oly módon, hogy Szap, (az eséstörés helye) mind a két hosszszelvényben ugyanabba a függőlegesbe essék. A két ábra összevetése beszédesen bizonyítja, hogy a szapi eséstörés az egész folyam esésviszonyaira jellemző. A folyam igyekszik esését kiegyenlíteni. Mivel a dévényi és a dömösi sziklaküszöbök a meder mélyülését megakadályozzák, a Duna eséstörését csak a törés helyének feltöltésével egyenlítheti ki. A szabályozási munkálatok megindítása előtt ezen a szakaszon nem tudott egységes folyómeder kialakulni, mert a hordalékkúpon vándorló folyam. minden jégzajlás vagy árvíz után más-más medret keresett magának, újabb területeket ragadott el a művelés elől, újabb zátonyokat és szigeteket épített. így alakult ki a Felső-Duna mintegy 5 km széles vadregényes szigetvilága. A jéglevonulás zavartalansága a Felsődunán nem volt biztosítva. A szigetek közötti sekély ágakban és a zátonyokon a jég megakadt, torlaszok képződtek, melyek pusztító árvizeket okoztak.