Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

462 Pichler János 15 évből 6 évnek volt tehát olyan árvize vagy belvize, amilyen a maga különleges adottságaival igazán rendkívülinek mondható. Hozzá kell fűznöm még, hogy nem ármentesített területeken még a fentieken kívül is fordultak elő rendkívüli vízáradások. Ilyen volt az 1951. májusában huzamos ideig tartó csapadékkal telített talajra az ország nyugati és délnyugati részén széles sávban, Zala, Somogy, Tolna és Baranya megyében, június 5—6-án leesett 120 mm eső, amelynek következtében hidak, völgyzárógátas halastavak sorozatosan szakadtak el, a vasúti és közúti közlekedés számos helyen megbénult. Ilyen volt az 1953. június 9-iki vihar, amikor a Vértes és Gerecse hegység felett, 2—3 óra alatt 220 mm-ig terjedő csapadék esett. A Vértes északi lejtőjén a Gallai patak és az Átalér a környei és tatai halastavakon keresztül, déli lejtőjén a Váli víz a bicskei halastavakon keresztül rendkívüli tömegű árvízzel zúdult az alsóbb területekre. Hçlyi jellegű volt 1954. júniusában a mátrai zivatar, amely Gyöngyös város és Nagyréde község szélső házait, a környéken hidakat rongált meg. Június végén a Mecsek nyugati szárnya kapott felhőszakadást, amely az Okor-csatornát duzzasztotta meg. Július elején pedig a szekszárdi hegyekre ömlött záporok a Séd patakban okoztak nagy áradást. Mindezek azt mutatják, hogy Magyarországon a vízrendezések munkáját nem lehet befejezettnek tekinteni, hanem tovább kell folytatni. Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy mennyire fontos a meglevő müvek karbantartása. Köztudomású, hogy a XIX. század egyes mocsár-lecsapolásainál a vízlevezető csatornákat nem tartották fenn, amiért egy-két évtized múlva újra kellett a csatornát kiásni. Ugyancsak ismeretes az, hogy belvízlevezető csatornahálózatunkban 20 millió m

3 olyan iszap van, amelyik az elmúlt másfél évtized folyamán a hiányzó fenntartás miatt halmozódott fel. A vízrendezési munkák távlati tervének megvalósítása előtt múlhatatlanul szükséges volna a meglevő müvek kifogástalan állapotba hozása. Végül felmerül a kérdés, hogy mi gazdaságosabb : a védelem műveinek fejlesztése, vagy a védekezési felszerelés növelése. A válasz az, hogy mind a kettőre szükség van. Árvédelmi gátjainkat nem tudjuk ugyanis oly nagy méretűre építeni, hogy tökéletes biztonságot adjanak, s így kénytelenek vagyunk nagyobb árvizeknél a védekezés eszközeit is felhasználni, már csak azért is, mert földgátjaink fenntartás és védekezés nélkül nem nyújtanak biztonságot. A védekezés fejlesztése csak a helyi védekező szervek és az Árvédelmi Készenléti Szervezet gépesítésének növelésével érhető el. V. A VÍZRENDEZÉSI MUNKÁK KORSZERŰ FEJLESZTÉSE 1. Légi felderítés és szállítás A korszerű fejlesztés fontos segédeszköze a légi fényképezés és légi felderítés. Az ármentesített területeket száraz időben le kell fényképezni, hogy az árvizek és belvizek idején felveendő fényképekkel össze legyenek hasonlíthatók. A légi felvételek jó szolgálatot tettek az 1941-es és az 1954-es árvízvédekezéseknél. A felvételek felhasználhatók a védekezési és a vízrendezési tervek készítésénél is, és magánál a védekezésnél.