Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

Vízrendezési munkálataink 459 с) Szik,

's területeink A szik gyűjtőneve a káros sókat tartalmazó talajoknak. 1 la a sótartalom bizonyos határt meghalad, a talaj alkalmatlanná válik a növénytermesztésre. Az erősen sós területek kopárok maradnak, vagy pedig csak szegényes sótűrő gyep fejlőd'k rajtuk, ha megfelelő csapadék van. 'Sigmund Elek szerint Alföldünkön a lecsapolás által szárazra jutott területeken, az ingoványos talajok mellett találjuk a szikeseket, sőt a turjánok tekintélyes része maga is szik. Egyik tanulmányában idézi Glinka megállapítását, amely szerint az aszályos égövben ott keletkeznek szikesek, ahol időszakonként túlságosan bő a talajnedvesség, vagy ahol nedvesebb égövben láptalaj keletkezik, ilyen értelemben tehát a szikesek képződésileg közel állanak a száraz égöv ingoványos és lápos talajaihoz. A szikjavítás előhaladásának akadálya az alföldi éghajlat mostohasága és a helyes vízgazdálkodás hiánya. A kémiai és mechanikai javítási módok is csak kellő csapadék esetén érvényesülnek. A szikesek vízrendezése és vízgazdálkodása tehát a megjeleli) agrotechnikai műveletek alapja. Az ország területének 5%-a szikes. A mész-szegény szikesek (Tisza-bp., délborsodi ártér) talaja jó termőerejű, de fizikai állapotuk kedvezőtlen. Területük 480 ezer kat. hold, amelyből 180 ezer kat. hold savanyú szikes meszezéssel, a többi digózással, sárgafölddel, meszes talajterítéssel javítható. A javítás költsége a vízrendezéssel kb. 15 q búza ára, míg az évi terméstöbblet 4 q, tehát 4—5 év alatt a befektetés megtérül. A meszes szódás szikesek (a Duna —Tisza közén. Nyírségben) csak gipszezéssel vagy lignitporral javíthatók. A vízáteresztő szikesek talajátmosással mentesíthetők a káros anyagoktól, termővé tehetők. A Fertő-tó melletti kénsavas sós föld aránylag kisterületi!. A szikesekre általában jellemző, hogy az alattuk levő talajvizeknek nincs lefolyása. Tavasszal gyarapodni szokott a talajvizük és ilyenkor a talajvízszint emelkedik. lia a terep fölé emelkedik, felszínre hozza a nátriumsókat, elszikesíti a talajt. A szik az esőzések alkalmával gyorsan megduzzad és akkor már egy csepp vizet sem fogad he. így alig ázik be. Esőzés után a vékonyrétegű felszíni beázás hamar kiszárad és a szikes újra összerepedezik. A lecsapolási munkák tehát nem szikesíthetik a talajt, miután a vízrendezés után, rendkívüli csapadék esetét kivéve, nem emelkedik a talajvíz a felszín fölé, hanem a vízvezető árkok a fölösleges talajvizet sótartalmukkal együtt elvezetik. A vízrendezés téli és tavaszi csapadékvisszatartással legyen összekapcsolva. A jól bevált rizstermelésen kívül még halastavakat is lehet a szikeseken létesíteni. 4. Megváltoztatta-e az Alföld éghajlatát az ármentesítés '.' Ma szinte lehetetlennek tűnik, hogy ez a kérdés valaha felmerülhetett. Mégis, ebben a Magyarország vízrendezéséről szóló összefoglalóban helyet kell adni a kérdés rövid ismertetésének, éspedig két okból. Egyrészt azért, mert annakidején, az 1930-as évek száraz időszakában publicisztikai, irodalmi, és téves úton járó tudományos vonalról is sorozatos támadás indult az ármentesítés munkája ellen. Ez az akció a csatornák betömését és egyes helyeken a gátak elbontását kívánta. Az Alföld állítólagos kiszárítása, elszikesítése és éghajlatának megváltoztatása volt a vád. Meg kell említeni, hogy a Vízügyi Közlemények ekkor egymásután jelentette meg Kenessey Béla, Sajó Elemér. Lumpi Hugó. Trümmer Árpád és mások tollából azokat a tanulmányokat, amelyek ez állítások tarthatatlanságát bizonyították. Réthly Antal az 1936. évi 2. füzetben a következőket írja : „Évtizedekre menő megfigyelés alapján az Alföld meteorológiai viszonyai az utolsó évszázad folyamán