Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

460 Pichler János nem változtak meg. A száraz és nedves évek csoportosan és szakaszosan, a vízi munkák végzése óta is, szabálytalanul váltják egymást." Kétségtelen, hogy a belvízlevezető hálózatok nem szárították ki az Alföldet, mert hiszen közepesnél alig nagyobb csapadékú tél és tavasz után a csatornák alig tudják a vizet szállítani. Ahogy a belvízlevezetés lényegében nem változtatja meg az Alföld éghajlatát, úgy sem az öntözött területek vízfelületeitől, sem az erdősítéstől nem lehet a csapadék mennyiségének jelentős növekedését várni. A csapadék járását főleg a tenger felől jövő légáramlatok szabályozzák, a szárazföldi vizek aránylag csekély párolgása a légkör páratartalmát csak kisebb mértékben befolyásolja. — Ami az elszikesítés vádját illeti, utalok 20 volt ármentesítő társulat adataira, amelyek szerint a mentesített szikesek területe a víztelenítés után 30 év alatt 80 ezer kat. holddal csökkent, addig terméketlen területekből 200 000 kat. hold hasznos terület lett és a szántóterület 1 millió kat. holddal gyarapodott. III. AZ UTOLSÓ 10 ÉV MUNKÁLATAI 1. A háborús károk helyreállítása A második világháború befejeződése után az első nagy munka a háborús károk helyreállítása volt. Az árvédelem terén a legsürgősebben a védőgátakat kellett rendbehozni. Több mint fele hosszukban, kb. 2000 km vonalon, harci állásnak használták fel őket, lőállások — gépfegyver, sőt ágyúfészkek — szaggatták meg testüket. Ezeket a helyeket ki kellett először tisztítani minden idegen anyagtól, nehogy a helyreállítás után az elpusztuló, elkorhadó fa, sás, szalma, kukoricaszár vagy egyéb anyag helyén a töltésekben üreg képződjék. Ezután jó földanyagból meg kellett építeni a védőgátak eredeti szelvényét. Az így elvégzett földmozgósítás több mint egy millió m

3-re rúgott. A kivitel természetesen sokkal több munkát kívánt, mint új töltések építésénél, mert az előbb ismertetett tisztogató munkákon kívül a földnek a védgátba való beépítését, a megmaradt töltésrészbe való bekötését igen gondos kivitellel kellett végezni. A belvízvédelem terén nagy munka volt a 30 sérült szivattyútelep helyreállítása. A belvízcsatornahálózat 6000 km hosszon rongálódott meg. A csatornákon 15 000 műtárgyat kellett újjáépíteni vagy kijavítani. A szivattyútelepek helyreállítása az ország belvíz-szivattyútelepeinek teljesítőképességét 15%-kal növelte. Az árvízvédelmi távbeszélöhálózal kétharmad hossza oszlopaival és vezetékeivel eltűnt. így 2600 km hosszú távbeszélőhálózatot kellett újra megépíteni, az elpusztultak és az elveszettek helyébe 550 új készüléket beszerezni, ami az összes készülék 70%-a volt. Az árvédelmi szerek és anyagok 80%-a pusztult el. így pótolni kellett a pontonokat, ladikokat, cölöpverőket, kézibakokat, verőfurkókat, a gerenda-, palló-, deszka-, rőzse-, karó-, zsák-készleteket, a talicskákat, ásókat, lapátokat, csákányokat,, baltákat és egyéb kéziszerszámokat, gondoskodni kellett csáklyákról, világító eszközökről, sőt még a műszerekről és más felszerelésekről is. A 835 székház, gát- és csatornafelügyelői épület és őrház közül több kapott bombatalálatot vagy belövést. 250 gépjármű és 700 lófogatú szekér veszett el. Elpusztult a szivattyútelepek több, mint kétheti üzemidőre biztosított gázolaj, petróleum, benzin, fa és faszén üzemanyaga és tekintélyes mennyiségű kenőolaj készlete. 2. Jelentősebb új beruházások - *. A háborús károk helyreállítása után, ami a 3 éves terv végéig tartott, megindulhatott a további fejlesztés munkája. Az árvédelmi és belvízrendezési beruházási terveknek öblözetenkinti kidolgozása volt az első lépés. Ennek a tervnek az össze-