Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

458 Pichler János 3. A vízrendezés mezőgazdasági eredményei a) Ali alánosságban A mezőgazdaság terén a vízrendezés azt eredményezte, hogy 1850-től 1920-ig a művelés alatt álló szántó- és rétterület 50%-kal növekedett. Ez biztosította azt, hogy a km

2-kénti népsűrűség 40,8-ról 68,6 lélekre történt emelkedése ellenére, az egy lakosra eső termőterület nem csökkent, hanem megmaradt 1,4—1,5 kat. holdnak. A 6 q-ás évi fejadag azonban mintegy háromszorosára növekedett. Az ármentesített és lecsapolt területeken a víz alól felszabadult a mezőgazdaságilag jól használható részeken kívül — 500 000 kat. hold lápterület és 1 millió kat. hold szikes terület. A lápterület nagyrésze humifikálódott, úgyhogy ma már csak 170 ezer kat. hold az a terület, amit láp néven tartanak nyilván. A lecsapolás óta a szikesek közül is jelentős terület elvesztette szikes jellegét. így pl. 5 volt tiszai ármentesítő társulat feljegyzései szerint 180 ezer kat. hold szikes terület egyharmadának talajából a lecsapolást követő 3 évtized alatt eltűnt a szik. b) Lápterületek hasznosítása A lápterületek hasznosítására kétféle lehetőség van. Az egyik a terület mezőgazdasági hasznosítása, a másik a tőzeg kitermelése. A mezőgazdasági hasznosítás a századfordulón, pl. az Ecsedi lápon, a tőzeg elégetésével és mélyszántással történt, az 1920 körüli években a Hanságon a humifikált láptalajt mélyszántás segítségével ásványi talajjal keverték és vízvisszatartó lecsapolási berendezést létesítettek. Jelenleg, kb. 4 év óta, a Kisbalatonon, a láptalaj megfelelő művelésével és trágyázásával, a láptalajon legjobban termő növények kiválasztásával, végül teljes vízgazdálkodással a terméseredményeket az ásványi talajok terméseinek 150—250%-ára emelték. A kitermelt tőzeget nálunk a mezőgazdaság tőzegtrágya készítésére használja fel. Mint nyersanyag szolgál egyes ipari termékek : hang- és hőszigetelőlemezek, borító- és tetőfedőlemezek előállítására, tőzegkoksz gyártására, továbbá mint extraktum permetező szerek, sőt újabban gyógyszerek — elsősorban májbajok ellen — készítésére, végül tüzelésre is. Az eddigi igények szerint tőzegkészletünk 80—100 évre elegendő. így a kibányászás idejéig a területek mezőgazdasági művelés alá vehetők, úgyhogy a tőzegréteg állaga megmaradjon. Mindegyik Tiasznosítási mód alapja a teljes vízrendezés, sőt a vízgazdálkodás biztosítása, mert enélkül sem a tőzeg állaga, sem a mezőgazdasági művelés, sem a tőzegbányászat rendszeres munkája nem biztosítható. Éppen ezért a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló 1080/1953. M. T. határozat elrendelte a 170 ezer kat. hold lápterület hasznosítási tervének elkészítését. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a terv szakszerű irányítására bizottságot hívott életre, amelyben a keszthelyi és magyaróvári Mezőgazdasági Kísérleti Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Tervhivatal, a Földművelésügyi a Nehézipari és a Könnyűipari Minisztérium és az Agrártudományi Egyetem szakembereivel együttesen rögzíti azokat az irányelveket, amelyek alapján a Vízügyi Tervező Iroda, mint általános tervező, a Bányászati Kutató Intézettel, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézettel, az illetékes mezőgazdasági kísérleti intézetekkel, továbbá a vízügyi és erdőigazgatóságokkal együtt végzi a tervezést.