Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

454 Pichler János Mindezek mutatják, hogy a helyi árvédelemből kinőtt vízimunkákat : a folyószabályozást és az országos űrvédelmet egységes tervezés alapján a következő szempontok szerint kell fejleszteni : 1. A zátonyosodásra hajlamos szakaszokat szabályozni kell. 2. A felsődunai mederemelkedést a továbbiakban ellensúlyozni és az eddigi helyzetet orvosolni kell. 3. Számítani kell arra, hogy az iszaplerakódás következtében a hullámterek feltöltődnek, valamint a még nyílt árterek elzárása következtében is emelkedni fog még a legmagasabb árvízszint. Az árvízszint emelkedéseknek megfelelő mértékadó árvízszint felett legalább 1 méter magasra kell a védgátakat megfelelő méretre kiépíteni. 4. Törekedni kell az árvízi meder szélességének kiegyenlítésére a töltések vonalozásának javításával. 5. A hullámtéri területeket fásítani kell a töltések elhabolásának védelmére. 2. A mocsarak lecsapolása A főfolyók szabályozásával és az árvédelmi gátak kiépítésével egyidejűleg, sőt nem egyszer ezeket a munkálatokat megelőzve, folyt hazánkban a mocsarak lecsapolása. Az ország területének egynegyedrésze a XI X. századig részben állandó mocsár, részben időnként árvízjárta terület volt. Ezeken a területeken sem termelni, sem települni, de általában még csak közlekedni sem lehetett, ami az egész ország vérkeringését akadályozta. A mocsarak legtöbbje a folyók vagy patakok hordalékának köszönhette létrejöttét. Történelmi időkből, pl. a római korból származó leleteket találtak egyes mocsarak feküjében, ami bizonyítja, hogy a feltöltődés azóta következett be. E téren a legelső teendő a mocsarakat tápláló folyók másfelé való vezetése, szabályozása volt. így a Rába szabályozása a I lanság-medencének a lecsapolását tette lehetővé, a Zala szabályozása a Kisbalatonét, a Krasznáé az Ecsedi lápét, a Berettyóé a bihari Sárrétét. Hasonlóképpen egymásután készültek el a mocsár felé törekvő egyéb külvizek felfogására a Balatoni Nagyberek nyugati és keleti övcsatornája, a Kisbalatonnál a Hévíz—Páhoki övcsatorna, a Rétköznél a nyíri dombok vizét felfogó Lónyai csatorna, az Ecsedi lápnál a Homoródi főcsatorna. További lépés volt a mocsár vizét levezető főcsatorna és mellékcsatornáinak megépítése, mint pl. a szabolcsmegyei Rétköz területén a Belfőcsatorna, a Hanságon a Hanság-főcsatorna, a Hortobágyon a Hortobágy Berettyó főcsatorna, az Ecsedi lápon a Keleti és a Lápi főcsatorna, Csanádban a Szárazér, a Duna Tisza közén a Dunavölgyi főcsatorna, a fejérmegyei Sárréten a Nádor csatorna megépítése. Az elmúlt 150 év alatt a mocsaraktól mentesített terület 2 millió kat. hold. Az első munkálat Beszédes József tervei alapján 1810-ben indult meg, a Sárvízcsatorna 100 km hosszú szakaszának megépítésével. Ugyancsak Beszédes tervezte és vezette a Sió, Kapós, Hanság, a Körösök lecsapolásának munkálatait. Az első munkálatok között volt a Nyírség mocsarainak levezetése is. Az 1835-ös év a Balaton vízszintjének 1 m-rel való süllyesztését eredményezte. A harmincas-negyvenes években a balatonkörnyéki kiskomáromi, kógyárberki és hévízi mocsarak lecsapolását végezték. Az ötvenes években a biharmegyei Sárrét, a hatvanas időkben a Nagyberek, Marcalvölgy, a századforduló idején az Ecsedi láp és a Sárrétek további munkálatai folytak, az első világháború után a Duna—Tisza közének dunavölgyi részén végezték a lecsapolást. Természetesen ritkán végezték el a lecsapolási mun-