Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

Az öntözés fejlődése 431 gazdasága Mátán 110, Borsoslaposon 1210 kat. hold nagyságú területen szolgálta az öntözések telepítési, termeléstechnikai, üzemtani és jövedelmezőségi kérdéseinek tisztázását. 1941-ben befejeződött a Körösvölgyi öntözések szempontjából nélkülöz­hetetlen békésszentandrási vízlépcső (duzzasztómű és hajózsilip) építési munkája. A fel­duzzasztott vízzel megtöltve a holtmedreket és csatornákat, a vízszegény nyári hóna­pokra itt mintegy 15 — 20 millió m 3 öntözésre felhasználható víz tárolható. b) Л /elszabadulás utáni helyzet A felszabadulás után az öntözések tervezési és kivitelezési munkáit a Föld­művelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztálya, ill. a Kultúrmérnöki Hiva­talok és különösen a Tiszántúlon - az Öntözésügyi Hivatal végezte. Az öntöző­rendszerek és telepek tervezésében, valamint építésében ez időtől kezdve hatalmas jel lend ülés indult meg. ' Megépült a 4 m 3/s teljesítményű lúdvári szivattyútelep, a 7,5 m 3/s teljesílményű tiszakeszi szivattyútelep, mindkettő reverzibilis módon. Kifejlődtek a hozzájuk tartozó öntözőrendszerek, és kialakultak a Körösvidék nagyobb rendszerei is (Szarvasi holtág, Halásztelek stb.). Megindult a hernádvölgyi, kiskörei, tiszasülyi, köteleki, milléri, algyői, tiszaböi, marosmenti stb. öntözőrendszerek, a Duna balpartján a döm­södi árapasztó csatorna és a Dunavölgyi Lecsapoló Főcsatorna-menti, valamint a Hanság területén levő öntözések fejlődése. Ezeken felül számos más helyen valósultak meg kisebb öntözések vagy rendszerek. 1948-ban az Országos Vízgazdálkodási Hivatal vette át az előbb felsorolt szervek munkáját. Egyidejűleg megszűntek a vizhasznosító és vízrendező társulatok is, és öntözés­sel kapcsolatos tevékenységüket részben a Vízgazdálkodási Körzetek, részben pedig az 1949-ben szervezett öntözővállalatok vették át. A nagy tiszántúli létesítmények tervezését így az Országos Vízgazdálkodási Hivatal kebelében folytatták. A tiszalöki vízlépcső és a főcsatornák tervezőgárdája 1950-ben a Mélyépítési Tervező Vállalathoz került a feladattal együtt. A vízlépcsőt tervező részleg 1952-ben a közben megalakult Vízerőmű Tervező Irodába olvadt be. Közben, 1950-ben, a mezőgazdasági jellegű műszaki tervezések végrehajtására létrejött a mezőgazdasági vízügyi szolgálat keretén belül — amely ekkor már az Országos Vízgazdálkodási 1 livatal időközben történt megszüntetésével ismét a Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozik a Mezőgazdasági Vízügyi Tervező Iroda. A vízügyi szolgálatnak 1953 szeptemberében az Országos Vízügyi Főigazgatóság ke­retében történt egyesítésével a két tervezőiroda is egyesült Vízügyi Tervező Iroda néven. Az öntözés műszaki ügyeit maga a főigazgatóság, illetve alárendelt szervei, éspedig a Vízügyi Igazgatóságok, a Vízügyi Tervező Iroda, a Mezőgazdasági Vízépítő Vállalat, valamint az Öntöző Vállalatok intézik, amelyekről az alábbiakban még részletesebben szólunk. A mezőgazdasági vonatkozású kérdések természetesen továbbra is a Föld­művelésügyi Minisztérium hatáskörébe tartoznak. Műszaki és termelési szempontból is egyaránt jelentős a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alatt működő szarvasi Öntözési és Talajjavítást Kutató Intézet működése. Erre több helyen is utalunk. Megemlítésre méltó még az a munkásság, melyet a Magyar Tudományos Akadémia öntözési főbizottsága, az Építőipari Műszaki Egyetem vizépiléstani tanszékei és a Magyar Hidrológiai Társaság az öntözés tudományos és gyakor­lati kérdéseinek vizsgálatával kapcsolatban kifejt. A Földművelésügyi Minisztérium Növénytermelési Főosztályának kezdeménye­zésére és szervezésével 19-52 óta komplex mezőgazdasági vízfelhasználási tervek készülnek. Ezek egy-egy mezőgazdaságilag fontos tájegység teljes melioráció tanulmányát

Next

/
Thumbnails
Contents