Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

358 Kisebb Közlemények л, = 1. Ezeket az értékeket helyettesítve a fenti egyenletekbe, az alábbi értékeket kapjuk : К = X, II. X, = 1 = >4 x

2 = <p 1 = ^ <p 1 = <Рз = AÎ't <P 2 <Рз <Рз = л2/ Látjuk tehát, hogy a torzítás nélküli (I) esetben a Froude-szám alapján végzett kísérletezés helyes, míg minden más esetben ez az eljárás hamis következtetésekhez vezet-. A mederváltozások előrejelzése szempontjából a mederváltozás időtartamának átszámítási tényezőjét kell meghatároznunk. Ez a T

3-mal jelölt átszámítási tényező a függőleges méretek és a medervállozási sebesség átszámítási tényezőinek hányadosaként adódik : • = 2 = ——— = л

3" e <P

3 X

е,'» Az (I.) esetben: r

3 = X7

1 ; a (II.) esetben pedig : r

3 = A|

/

e. A torzítás nélküli kismintakísérletnél a mederváltozás tehát lényegesen lassúbb, mint a valóságban, torzítás esetén ellenben meggyorsul. Például, lia a helyszínrajzi méretek kicsinyítése 1/1000, a mederváltozás időtartama az I. esetben a valósághoz képest 1000-szeresére növekszik, а II. esetben 3000-szeresére csökken. A rövid idő alatt lejátszódó mederváltozások vizsgálatára tehát a torzítatlan, hosszú idő (esetleg évek) alatt bekövetkező mederváltozások előrejelzésére pedig a torzított kisminta alkalmas. Karúdi Gábor A VÍZOKOZTA TALAJLESODRÁS TÖRVÉNYEI

1 ETO. 551.311.21 A záporesők vize könnyen megbont minden lejtős felületet, különösen a friss, még nem biztosított földrézsűkel, a csupasz területeket, fiatal vetéseket, és a meredek földutakat. Ilyen helyeken káros kimosásokat okoz. Ennek a romboló tevékenységnek a vizsgálatánál foglalkoznunk kell : 1. a víz elsodró erejének a kérdésével és 2. a talajok ellenállóképességével a kimosással szemben. A víz elsodró erejét egyenletes vízmozgás feltételezésével szoktuk meghatározni. A lefolyó víz felszabaduló helyzeti energiáját a vízzel érintkező talajfelületen ébredő súrlódási erő őrli fel. Egyensúly esetén ezzel a súrlódási erővel egyenlő nagyságú, a talajszemeséket elsodorni igyekvő erő lép fel, és ennek az erőnek 1 ni

2-re eső hányadát nevezzük elragadó erőnek. Nagysága közismerten : S = ymJ [kg/111

2] (1 ahol y a víz térfogatsúlya, m a vízmélység és J az esés. Itt igen fontos az esés helyes meghatározása. Meredek lejtő esetében nem engedhető meg az a szokásos közelítés, hogy az esés számításakor a magasságkülönbséget a lejtő alapjának vízszintes hosszával osszuk. Lejtőknél a szintkülönbséget mindig a lényleges úthosszal kell osztani, hogy helyes esésértéket kapjunk. A víz térfogatsúlyát számításainknál 1000 kg/m

3-nek vehetjük. Az elragadott talajrészecskék növelik ugyan a víz súlyát, amely sok esetben eléri az 1400 kg/m

3-t is, azonban ezzel a növekedéssel nem számolunk, mert a talajszemcsék elsodródását mindenképpen el akarjuk kerülni. 1 Dr. Zunker, F.: Gesetze der Bodenerosion durch Wasser an Hängen. Wasserwirtschaft

—Wasser techliil;, 3. évf. 9. szám. Berlin, 1953.—338—340. old., 2 ábrával.