Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra
354 Kisebb Közlemények A vízrajzi észlelő-hálózat — már csak domborzati okokból is — jóval sűrűbb, mint a mienk, és bővelkedik rajzolóműszerekben. Az osztrák vízrajzi szolgálatnak ez az előnye, az észlelőhálózat fejlesztése terén az utóbbi években tett hazai erőfeszítések után, magában véve nem látszik még behozhatatlannak. Az igazi és sokáig nem ellensúlyozható hátrányunk az, hogy több évtized ész elési anyagával maradtunk szegényebbek nyugati szomszédainknál. Érdemleges hidrológiai kutatómunka pedig nem képzelhető a vízjárási jelenségek lefolyásának az önműködő műszerek nyújtotta részletes ismerete és a sűrűbb hálózat révén adódó folyamatos ellenőrzés lehetősége nélkül. Ilyen megvilágításban derülnek csak ki igazán vízrajzi múltunk helyrehozhatatlan bűnei. Ausztriában már 1913-ban 143 rajzolómércét és 80 esőírót tartottak üzemben 1 Ezidőszerint 580 vízmércéjük (ebből 65 rajzolómérce), 661 csapadékmérőjük (ebből 56 esőíró) és a hótakaró vastagságának és víztartalmának mérésére 667 hómegfigyelő állomásuk van, továbbá 215 helyen mérik a levegő, és 70 helyen a víz hőmérsékletét. (Csapadék és léghőmérsékleti észleléseket a meteorológiai intézet is végeztet 180 éghajlat kutató állomáson.) A talaj vízszintmegfigyelések ezidőszerint főként csak az ország sík területein, 310 kútban folynak. Külön kell megemlékeznünk a dunai árvízelőrejelzés céljára a század elején Siedek Richárd igazgató tervei szerint készült villamos táv jelző-mércehálózatról, a A linzi központban 7 vízmérce vízállásait jegyzi fel 2-óránként a különvezetékes önműködő távírókészülék. Ezenkívül az egész osztrák Dunán végighaladó külön hajózási távbeszélővonal szolgálja a vízjelzés céljait. A kétóránkénti önműködő adásokon kívül a központ bármely közbenső időpontban is egyszerű kapcsolással „leolvashatja" a hálózat tetszésszerinti mércéjét 1 A linzi központba bekapcsolt legfelső állomások az Inn schärdingi és a Duna engelhartszelli mércéje (2201 fkm), a legalsó a Duna mauthauseni mércéje (2112 fkm), vagyis a központ 90 km-es dunaszakaszt tart ellenőrzése alatt a 3 fő mellékfolyóval (Inn, Traun, Enns). A költséges, de 40 éves kifogástalan működése alatt bőségesen kifizetődött berendezést most korszerűsítik és bővítik. Az eddig számokkal dolgozó távírógépeket Siemens-Halske rendszerű villamos rajzolóvízmércékkel cserélik ki. Az árvízjelzés, de az általános hidrológiai kutatás szempontjából is rendkívül figyelemreméltók azok a kísérletek, amelyeket az osztrák vízrajzi szolgálat a hótakaró vízkészletének távolbajelzésére vonatkozóan végrz. A berendezés azon alapul, hogy a terep fölött akasztófaszerű állványon elhelyezett rádióaktív izotopból kiinduló gammasugárzás energiáját méri ? talajszintben beépített műszerrel. A sugárzás energiavesztesége a talajon fekvő hótakaró, helyesebben az általa képviselt vízréteg vastagságától függ. A Geiger-számláló felfog a impulzusokat megfelelően felerősítve, 10 km hatósugarú, óraszerkezettel meghatározott időszakokban bekapcsolt rádióadó közvetíti a legközelebbi lakott helyig, ahonnan — tapasztalati összefüggés alapján vízoszlopmilliméterre átszámítva — könnyen továbbítható az adat táviratban vagy telefonon. A műszaki felszerelés köréből említésre méltóak még a bécsi Ganser-cég árvízi mérésekre készült, ú. n. torpedószárnyai, amelyeknek 50, ill. 100 kg-os műszertörzse szolgál terhelősúlyul. A műszer ilyenformán nagyon csekély ellenállást fejt ki a víz sodrával szemben és vele 10 — 15 cm-nyire meg lehet közelíteni a feneket. Említsük meg még, hogy az osztrák hidrológusok voltak a közvetlen hordalékmérés úttörői. Mühlhoffer L. és Ehrenberger R. (a bécsi vízépítési laboratórium igazgatója) hordalékfogója (1931) szolgált az első hazai fogó mintájául is, amíg rá nem tértünk a hidraulikai alapon szerkesztett műszerre. Most naponkénti hordalékmérések folynak már két éve az Enns és az Inn folyó több jellemző szelvényében. A szolgálat kiadványainak legtöbbje számunkra is igen fontos. Az 1893. óta megjelenő évkönyvek, 5 havi beszámolók és heti hójelentések mellett ki kell emelnünk a 3150 folyókilométerre terjedő vízerőkatasztert és az Adalékok Ausztria Vízrajzához c. sorozatot. Az utóbbi keretében több, a hidrológia klasszikus művei közé sorolható árvízi tanulmány jelent meg, amelyek Lauda Ernő nevéhez fűződnek. (A Duna 1897. és 1899. évi árvize, a dunai árvizek 700 évre terjedő története, Bécs árvízi biztonsága, 3 Rosenauer, F. : Einiges über die Entwicklung des Hochwassernachrichtendienstes an der Donau und ihren Nebenflüssen. Die Wasserwirtschaft, Jhg. 1930. ,Heft 36. Preitschopf, H. : Die Bedeutung der Wasserstandsfernmeldeanlage des Hydrographischen Dienstes im oberen Donaugebiet einst und jetzt. Ost. Ww. 1954/1—2. pp. 38—42. 1 Lanser, O. : Zeitgemässe Aufgaben der österreichischen Hydrographie. Ösf. Ww. 1954/1—2. pp. 3—9. s Ismertetését lásd : Hidrológiai Közlöny, 1952/3—4. 145. old.
