Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

1. szám

A belvízrendezés fejlesztése 25. ami a tiszai belvizgyűjtöterületnek mintegy 20%-a. Az öntözés fejlődése is azt mutatja, hogy belvízrendezésünk fejlesztésével 1969-ig legalább a tervezett fokra kell eljutnunk. Ha a belvízrendezés fejlesztési terve az öntözéssel elörejelzett igények kielégítését is magában foglalja, az öntözés és folyócsatornázás miatt szükséges költségtöbblet az eredetileg tervezett belvízrendezési költségeket 15-20%kal emeli. A belvízterületeken tervezett öntözések százalékos kiterjedését a 6. ábra mutatja be. d) A tiszaesatornázással kapesolatos belvízkérdések A hidrogeológiai feltárások szerint, ahogyan az Akadémián a vízlépcsők létesítésével kapcsolatos kérdésekről rendezett hidrológiai konferencián dr. Siimeghy József ismertette : „Csak az évi csapadék és a talajvizet hordozó törmelékkúprendszer befolyásolhatja, szabályozhatja az alföldi talajviz mozgásirányát, vízszintingadozását és mennyiségét is, de a Tisza és az alföldi folvók vize azokra alig hathat." E szerint a megállapítás szerint az alföldi medence alján lévő 50—100 m vastag kékhomok rétegben a reája települt átlag 10 m vastag fedőréteg alatti talajvíztükör általános emelkedésétől, és így nagyobb víztömegek felszínre törésétől a tiszacsatórnázás következtében nem kell tartani. Azonban a Tisza medre a talajvizet vezető kékhomokba van ágyazva és a Tisza közvetlen közelében lévő területeken a talajvíz szintjét emeli úgy, hogy ez a vékonyabb fedőrétegeken át a felszínre jut. Sümeghy véleménye szerint ott, ahol a Tisza mederfalának löszrëtegébe homokos, iszapos; tehát vizet vezető üledékek iktatódtak, a felduzzasztott víz felfakadásai ellen védőműveleteket kell végrehajtani. Szerinte kisebb-nagyobb mérvű vízfelfakadásokkal pl. a Bodrogköz nyugati részében is számolni kell, de ezek is kivédhetők és a tiszacsatornázási tervek kivitelezését meg nem akadályozhatják. A fentiek alapján feltehető, hogy a Tisza jobb- és balpartján 2—4 km szélességben a meder falában lévő vízvezetőrétegeken át a talaj telítődik és' ennek következtében rákerülő csapadékvíz belvizeket okoz. A tiszacsatornázás következtében a vízlépcsők felett kb. 100 km hosszban : 1. jórészt megszűnik a gravitációs vízlevezetések lehetősége, 2. a talajvízből a duzzasztás miatt kevesebb szivároghat a folyóba és ennek következtében a talajvíz, amely az ártér bizonyos szélességében a talajt telíti, megemelkedik, mindezeknek folytán a talaj vízbefogadóképessége csökken és így a belvíz hamarább és nagyobb mennyiségben jelenik meg a felszínen ; 3. a folyóból a mederfalban lévő áteresztő rétegen keresztül az ártér felé szivárgás indul meg, amely a duzzasztás szintje alatti területeken fakadó vizeket okozhat. A fejiti káros következmények elhárítására a következő beruházások szükségesek : 1. A megszűnő gravitációs betorkolások helyére új szivattyútelepeket kell építeni. 2. Az állandó, illetve gyakori, de csak mérsékelt kapacitást igénylő szivatytyúzásra a nagy gépegységekkel épült szivattyútelepek nem alkalmasak. Ennek a feladatnak az ellátására a telepeket kis egységekkel kell bőviteni.