Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - VIII. Honti Gyula: Adalékok tőzegtápterületeinek vízgazdálkodásához

208 Honti: Tőzeglápok vízgazdálkodása a 18. napon, a 150 m-esnél a 21. napon, míg a 200 m-es táblák közepén a 29. napon sikerült csak elérnünk. Az időarányok tehát : 1 : 1 : 1,5 : 1,8 : 2,4. Ezek az arányok jól megegyeznek az altalajöntözésnél kapott eredményekkel. A kísérlet megmutatta, hogy a vízszintsüllyedés adott csatornatávolság mellett csak a leszívás növelésével fokozható. Ezért lecsapolásnál igyekezni kell legalább 0,4—0,5 m-es leszívásra törekedni. > A talajvízszintsüllyedéseket, a leszívott vízmennyiség, illetve az idő függvényében, a 3. és 4. ábrán szaggatott vonallal jelöltük. c) Összesen lecsapoltunk 6450 m

3 vizet, ami által, a kísérleti terület környezetét is figyelembe véve, kereken 35 900 m

3 talajtérfogatot víztelenítettünk, tehát 1 m

3-re jutott 0,18 m

3. Ez valamivel kevesebb, mint amennyi az öntözésnél a talaj teljes telítettségéhez kellett. A különbséget a nagy vízkapacitású tőzegtalaj pórusaiban visszatartotta. A 36 000 m

2 alapterületű kísérleti telepről lecsapolt vízmennyiség, amely átlagosan 0,5 m talajvízszintsüllyedést eredményezett, a mérések szerint 3300 m

3 lehetett, tehát egy ha-ra esett 920 m

3. Általában 0,1 m-es süllyedést hektáronkint 184 m

3 víz leszívása árán tudtunk elérni. A szivattyúzandó vízmennyiség esősebb időben ennél természetesen több lesz. * A fentiekben röviden ismertettük tőzeglápterületeink egyikén végzett lecsapolási, illetve altalajöntözési kísérletünket, valamint a belőle levonható következtetéseket. A kísérletre a tőzegtalaj hazai viszonylatban még eléggé ismeretlen vízgazdálkodásának tüzetesebb megismerése érdekében volt szükség. A tőzegtalajok vízzel kapcsolatos tulajdonságairól az irodalomban sokat olvashatunk, sajnos azonban olyan számadat, amely ezeket a tulajdonságokat mennyiségileg kifejezné, csak igen kevés található. Á közölt adatok legtöbbször csak arra a helyre érvényesek, ahonnan származnak. Ez természetes is, hiszen a tőzegtalaj jellemzői: kora, származása, növényi alapja, szerkezete, ásványi szennyezettsége stb. helyek szerint változnak. Ebből az következik, hogy az egyes lápterületek vízrendezési tervét és a munkálatok kivitelezését csak a helyszínen végzett gondos kísérletekkel, kutatásokkal beszerzett adatok birtokában tudjuk helyesen elkészíteni és végrehajtani. Csak a kísérlet és megfigyelés adhat pontos képet az éghajlati tényezők és a talajvízszintalakulás közötti kapcsolatokról, a műszaki létesítmények legkedvezőbb méreteiről és elhelyezéséről, a lecsapolandó, illetve öntözővíz mennyiségéről. A műszaki kísérletekhez szorosan kapcsolódniok kell az agrotechnikai kísérleteknek. A termelhető növények kiválasztása, vízszükségletük megállapítása, a növények gyökérzetétől függő legkedvezőbb talajvíztükör helyzetének vizsgálata az agronómiai kutatás feladata. Az ilyen kettős, komplex kutatás eredményei fognak biztos alapot szolgáltatni a tőzegterületeinken meginduló virágzó lápi gazdálkodás számára.