Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - VII. Ubell Károly: A víztartó rétegek vízadóképességének meghatározására szolgáló módszerek összehasonlítása

Víztartó rétegek vízadóképességének meghatározása 1 91 Egyensúly-képleteknél csak azoknak az észlelőkutaknak az adatait szabad figyelembe venni, amelyek a süllyedési tölcsérnek azon a részén feküsznek, ahol az egyensúly legalább megközelítőleg már beállt. A nyugalmi állapot a kúttól távolodva fokozatosan késlekedve áll elő, s távoli észlelőkutaknál a beállás időpontjának meg1. ábra. A,, Komlósi Imre" kísérleti telepen tengelykereszt mentén elhelyezett négynégy észlelőkútban mért adatok átlagértékéből meghatározott leszívás! görbék. — A szivattyúzott kútban jóval nagyobb a süllyedés, mint amilyeneket a kialakult leszívási tölcsérek határoznak meg. állapítása bizonytalan. A megállapítást könnyen kezelhető grafikus módszerrel segíthetjük elő. Páronként felhasználva az észlelőkutakban mért értékeket, a szivárgási tényező : k = Q ln s,

+

1 - I

n X,- Q В я Uh í - il l л A illetőleg Q_

=A к л В Állandó к tényező feltételezésével, állandó Q vízmennyiség szivattyúzása esetén a Q

/кл érték állandó, s páronként felhasználva az észlelőkutak adatait, a különböző A és В értékpárok egyenes vonalat határoznak meg, amelynek iránytangense Qjkn-vel egyenlő. Azok a pontok, amelyeket az egyensúly beállta előtti észlelések alapján számítottunk, még állandó к tényező esetén sem esnek az egyenes vonalra.