Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - VII. Ubell Károly: A víztartó rétegek vízadóképességének meghatározására szolgáló módszerek összehasonlítása

190 Ubell Károly Az általános feltevéseken kívül hiányossága a képletnek, hogy a levezetésnél a hidraulikus gradienst sinus helyett tangenssel fejezi ki, és hogy szabad felszínű talajvízszint esetén is — a leszívási görbe alakjától függetlenül — vízszintes sugaras áramlást tételez fel. Ezek a megközelítések máris meghatározzák, hogy a képletet csak a szivattyúzott kúttól bizonyos x távolságon túli pontokon mért y

2és y

2 értékkel szabad alkalmazni, ahol a leszívási görbe hajlása csekély. A képletnek а к szivárgási tényező meghatározására szolgáló felhasználása az úgynevezett e-eljárás szerint történik. A megszívott kút tengelyétől ismert távolságban elhelyezett két megfigyelő kútban észlelt у

г és y

2 áramlási magasság, ill. és s

2 vízszintsüllyedések alapján szabad felszínű talajvízszint esetén : О In x

2 — In X] .. . k = - 1 i1 (la) t y\- yi — ill. nyomás alatti talajvízszint esetén, a vízadó rétegvastagságát /л-mel jelölve : (Пп я

2 — In x

x 2

ш (s

1 - s

2) (Щ A Dupuit—Thiem-íéle, és általánosságban minden egyensúly-képlet hátránya, hogy igen érzékeny a leszívási görbe meghatározásának pontosságára. Az észlelőkutakban a vízszintsüllyedést a legtöbb esetben csak korlátozott pontossággal tudjuk meghatározni, s ezért az áramlási magasságok négyzetes kifejezésének (y\ — y\) számításában jelentékeny hibát követhetünk el. Esésben lévő feküréteg és talajvízszint esetére Wenzel azt javasolta [1], hogy az észlelőkutakat a szivattyúzott kúton átmenő esésvonalon felfelé és lefelé is egyenlő távolságban helyezzük el. Az egyenlő távolságban lévő kutakban mért adatok számtani középértékéből az esés hatása kiküszöbölődik, s bizonyos mértékben a mérési hibák is kiegyenlítődnek. Ezt a módszert továbbfejlesztve, kecskeméti kísérleti telepünkön az észlelőkutakat tengelykereszt mentén helyeztük el és a süllyedési görbe pontjait négynégy kútban mért adatok átlagaként határoztuk meg. Az ilyen módon meghatározott adatok mentesek bizonyos mértékben a mérési hibáktól és az észlelőkutak tökéletlen működésétől, ezért alkalmasak módszertani vizsgálatokra. A fent leírt módon meghatározott adatok alapján számított süllyedési görbéket az 1. ábrán mutatjuk be. A szemléltető ábrázolás kedvéért a távolságokat logaritmus-mértékben, a vízszintsüllyedéseket lineáris mértékben tüntettük fel. Az észlelőkutak között a süllyedési görbe teljes biztonsággal megállapítható volt, az észlelőkutakon kívül az extrapolált részeket szaggatva ábrázoltuk. Az általános tapasztalattal megegyezően a kútban jóval nagyobb depresszió állott elő, mint amilyet a képlet adna. A szivattyúzott kút közvetlen közelében a T/nem-képlet nem érvényes. Azt a módszert, amelynek segítségével a szivattyúzott kútban mért süllyedés és a Sichardlféle empirikus képlettel meghatározott hatósugár (R = 3000 s У к) alapján számítják a réteg szivárgási tényezőjét, még durva közelítésekre is csak fenntartással lehet alkalmazni. A módszer alkalmazhatóságának megítélése végett meg kell vizsgálnunk, hogy a kialakult süllyedési görbe melyik szakaszon egyezik az (1) képlet által meghatározott görbével és a számítást erre a szakaszra kell korlátozni.