Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - V. Szilágyi József: Az Átalér és a Váli-víz rendkívüli árvize 1953. jún. 9-én

172 Szilágyi József lefolyásra és az utat erősen megrongálva a tó alatti mély völgyrészben összefolyt a malomzsilip környékén kiömlő vízzel. A tó vízszintje, annak ellenére, hogy a víz: két helyen is lefolyást talált, csak 10-én, a korareggeli órákban kezdett apadni és a kezdeti vízállását csak 19-én reggel érte el. Az árhullám a Környe alatti lapos völgyben haladt tovább és 20,30 órakor érte el a Bánhidai Erőmű hűtőtavát. A tóban a kezdeti vízállás -f-26 cm volt. A víz rohamosan emelkedett a tóban és 10-én éjjel 2 órakor 250 cm-es magasságot ért eL Ekkor a víz kimosta a tó zsilipjének oldalfalát és megkezdődött a kiáradása. A rohanó áradat magával ragadta az erőmű feltöltésének egyrészét és ezt a földtömeget a zsilip alatti partrészre terítette szét. A hűtő tó és alatta lévő közúti boltozott híd között jól megépített gyalog-fahíd volt. Ezt a hidat a víz kisodorta helyéből és a boltozott híd nyílásán átpréselve a híd alatti partrészre vitte. A tó vízszintje az átszakadás után is 250 cm magas maradt és csak 10-én 4 óra után kezdett apadni, az átlagot jelentő 20—40 cm-es vízállást pedig csupán 12-én érte el. A hűtőtóból kiáradó víz a zsilip alatti mederben nagy kimosásokat és kártevéseket okozott. A Bánhidai tó alatt betorkolló Gallai-patakon levonuló víz Tatabánya-Felsőn okozott nagy károkat. Ezen a részen a zápor két részletben hullott le. Az első hullám 14,30—16,30 óra között, a második pedig az esti órákban esett. Ennek megfelelően a patakon két árhullán vonult le. Az első 18 óra körül tetőzött, mégpedig 250 cm-es vízállással (a reggeli vízállás 25 cm volt), a második pedig 10-én 9 órakor. Ilyen módon a Gallai-patakon lefolyt víz az Átalér még nem terhêlt medrében minden nagyobb kártevés nélkül folyhatott le és nem találkozott össze az Átalér késleltettett árhullámával. A völgyben az utolsó, de legnagyobb tározó szerepét a tatai Nagytó játszotta,. Ennek a vízállása az esőzés kezdetén 410 cm volt. A legmagasabb vízállást 11-én 3 órakor észlelték 566 cm értékkel, amikor megindult a tóban az apadás. Értékes adatként jegyezhetjük fel, hogy 12-én 10 óráig az apadás értéke 53 cm volt. Ezt az adatot a későbbi számításainknál felhasználtuk. A tó kezdeti szintjét 20-án reggel érte el. A bevezető részben már megemlékeztünk arról, hogy az árvíz házakat, országutakat, hidakat és egyéb műszaki berendezéseket rongált meg, ill. tett tönkre. Az árvíz több mint 7000 kataszteri hold megművelt területet öntött el. Ebből 3450 gabonaféle, 590 kapás és szőlő és csaknem 3000 kat. holdnyi terület kaszáló és legelő volt. A víz 15 hidat mosott el, ill. rongált meg, Bokod, Kecskéd, Körrtye és TatabányaFelső községekben. Ezenkívül erősen megrongálta a vízfolyás völgyében lévő mindhárom tó/zsilipjét. Két házat rombadöntött és utcasorokat rongált meg. A völgyön áthaladó utak 60—70%-os kárt szenvedtek. A zivatarnak egy másodlagos központja a Váli-víz völgyében, Szár községnél: alakult ki 138 mm-es esőmagassággal. Az eső kezdete megegyezik az Átalér völgyében észlelt idővel. Az észlelési adatok szerint Felcsút környékén az áradás magassága 20,30 órakor már megközelítette a töltések koronáját. Az árhullám tetőzése 23,30 óra körül állott be és ezidőtájt szakította át a víz a vasút töltést, és rombolta szét a hidat. A rohanó árvíz a völgyben lévő létesítményekben még az Átalér völgyében okozott rombolásoknál is nagyobb károkat okozott. A mezőgazdasági kártevések a völgy egységes hosszanti vonalazása következtében nem voltak nagymérvűek, mivel a szűk völgyfenék gazdaságilag alig értékesített terület. A Váli-víz völgyében levonuló árvíz időbeni alakulására támpontot nyújtanak az alábbi megfigyelések : az eső