Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - I. Ihrig Dénes: A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és 1952-53. évi munkája

A Vízgazdálkodási Kutatóintézet munkája 115 196 csapadékmérő állomáson csapadékokat észlelt a vízjelző szolgálat. Ezen kívül a nagy- és kisvízfolyásokon 3220 vízhozammérést, közülük 220 szelvényben havonkénti mérést, 17 mérőhelyen pedig — a Dunán, Tiszán, Körösökön, Hernádon, Zalán és a Rábán, — rendszeres hordalékvételt és hordalékanyagelemzést végzett. A kapott adatokat rendszerezte és feldolgozta. A nagyobb folyók medernyilvántartó munkája során a Dunán végzett felvételeket és megindította a folyami duzzasztóművek feliszapolódásának évenként megismétlődő sorozatos mérését, valamint a különböző vízhozamú vízszintek rögzítését a Dunán. Az észlelési adatok cs feldolgozásuk rendszeres közrebocsátása céljából a rádiós vízállásközléseken kívül minden nap kiadta a Napi Vízjárási Térkép-et, havonkint összefoglalva a Vízrajzi Adatok-at és másfél^v alatt az 1950., 1951. és 1952. évi Vízrajzi Évkönyv-et.

1 Az észlelőhálózatot az 5 éves terv előirányzatának megfelelően továbbfejlesztette, e célból az 1952. és 1953. évben 48 lapvízmércét, 2 rajzoló vízmércét és 17 míg fel nem szerelt rajzoló vízmérce alapépítményt, 824 különböző rendeltetésű (országos észlelőhálózat, kutatás stb.) talaj vízszínészlelő kutat és 60 csapadékmárőt épített, illetőleg helyezett el. A tudományos hidrológiai kutatás legfontosabb eszközei a folyamatos észlelést biztosító rajzoló (regisztráló) berendezések. Sajnos azonban, rajzoló vízmércét — behozatal hiánya miatt — csak kettőt tudott elhelyezni az Intézet. b) Talaj/izikai laboratórium A vízrajzi adatgyűjtő munkához kapcsolódik az Intézet talajfizikai laboratóriuma, melynek feladata a hordalékmérések során vett mintáknak, valamint a talajvízszinészlelő kutak elhelyezésekor és a talajvízkutatás kapcsán feltárt talajrétegek anyagának vizsgálata, a mérési és talajfeltárási adatok további értékelése és feldolgozása céljából. A laboratóriumot kezdeti alakjában az Intézet vízrajzi osztályának elődje, a Vízrajzi Intézet, 1948-ban készen vette át a megszűnt Öntözésügyi Hivataltól. Ekkor a laboratórium személyzete mégcsak egy dolgozóból állott és csak egész kezdetleges berendezése volt. Az Intézet megalakulásakor, 1952-ben, a laboratórium már 10 dolgozóval végezte munkáját, mely a hordalék- és kútfúrási talajminták szemösszetételének szitálással, denzimetrálással és ülepítő módszerrel való maghatározásából és esetleg a talajminták áteresztőképességének vizsgálatából állott. Ekkor a kútanyag és hordalékanyag minták számának aránya 1 : 4 volt. Az Intézet megalakulásakor a Vízrajzi Intézettel együtt a talajfizikai laboratórium is az Intézethez került, amely azt a fokozatosan meginduló kutató — különösen talajvízkutató — munka szolgálatába állította. A laboratórium rendeltetése továbbra is a hordalékanyagok és talajminták szemösszetételének megállapítása volt, azonban vizsgálati módszerei közé bevezette a plasztikussági index és a zsugorodási határ vizsgálatát is. 1952-ben 1 : 3,8 és 1953-ban 1 :1,6 volt a vizsgált kútfúrási talajminták és hordalékanyagok aránya. Az arány eltolódását a kútfúrási talajminták javára az erőteljesen megindult talajvízfeltárás indokolja. 1952-ben 10 473 és 1953-ban 18 726 volt a vizsgálatra beérkezett anyagminták száma. 1 A Vízrajzi Szolgálat működésének részletes beszámolóját a Vízrajzi Évkönyv közli. 8*