Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - I. Ihrig Dénes: A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és 1952-53. évi munkája

116 Ihrig Dénes I с) A „Komlósi Imre" talaj vízkísérleti telep , « Az Intézet a talajvízkutatással kapcsolatos módszertani vizsgálatokat a Komlósi Imréről elnevezett talajvízkísérleti telepén végzi. A telepen, mely Kecskeméttől nyugatra a nagynyíri erdőben van, a felső futóhomokréteg talajvizének megfigyelésére tengelykereszt mentén elhelyezett és a központtól 2,5, 5, 10, 15, 35, 100, 220 és 500 m távolságra lévő észlelőkutak szolgálnak. A kútrendszer középpontjában szívattyúzási kísérletek végrehajtására vízkivételi kút van, míg a tengelykereszt mentén elhelyezett észlelőkutak a talajvízszinalakulás észlelésére szolgálnak. A meteorológiai műszerkertben jól felszerelt elsőrendű meteorológiai állomás és a kútkereszt által meghatározott területen 5 egyszerű csapadékmérő és 1 esőíró műszer van elhelyezve. A szabványos párolgásmérőkön kívül párolgásmérő kádak szolgálnak a szabad vízfelület párolgásának, és szivárgásmérő készülékek a talajba beszivárgó csapadék megfigyelésére. A kísérleti telepen rendszeresen végzett meteorológiai észlelések, párolgás- és beszivárgásmérések, valamint talajvízszinészlelések adataira támaszkodnak a talajvízszinalakulás törvényszerűségeinek, valamint a talajvízszin és meteorológiai tényezők közötti összefüggéseknek megállapítására irányuló tudományos kutatások

2. d) Az országos jorrásnyilvántartás Hazánkban egy-két vízmű forrásának kivételével hiányoztak azok a rendszeres mérések és vizsgálatok, amelyek alapján a forrásokból való vízellátás tervezéséhez szükséges adatokat, legalább a nagyobb forrásokra vonatkozóan, megadni lehetett volna. A különböző kőzetekből fakadó források vízhozamingadozásáról, megbízhatóságáról, a forráshozamoknak a csapadékkal való összefüggéséről, a várható legkisebb, legnagyobb és átlagos hozamok nagyságáról és tartósságáról csak szórványos adatokkal rendelkeztünk. Népgazdaságunk fejlődése azonban sürgetően megkívánta a hazai források nyilvántartásbavételét és rendszeres vizsgálatát.

3 Az országos forrásnyilvántartást a volt Országos Vízgazdálkodási Hivatal még 1950-ben indította meg, majd 1952 óta az Intézet vezette és fejlesztette tovább. A nyilvántartás ma még nem pótolhatja az évtizedes mulasztásokat, de máris sikerült olyan módszereket kidolgozni, amelyekkel a források sajátosságait az eddigi mérési eredmények alapján is jól felismerhetjük, és a gyakorlat számára kielégítő pontossággal megállapíthatjuk a hozamok és csapadékviszonyok összefüggését is. A forrásnyilvántartás megszervezésekor elsősorban a tudományos feldolgozás szempontjából rendkívül értékes régebbi mérési adatokat kellett összegyűjteni. Az Intézet az ország minden jelentősebb forrásáról törzskönyvi lapot fektetett fel. A törzskönyvi lapok feltüntetik a forrásra jellemző adatokat : a helyrajzi fekvést, fakadási szintet, földtani leírást, irodalmat stb. A mérési lapok a folytatólagosan végzett vízhozam-, hőmérséklet-, és egyéb mérések eredményeit tartalmazzák, a mellékletek között pedig helyszínrajzok, fényképek, vegyelemzési és más adatok találhatók. ч Ma még nem lehet a legkisebb forrást is a nyilvántartásba bekapcsolni, de a jelenleg nyilvántartott 706, és rendszeresen megfigyelt 135 forrás adata a gyakorlat és a ' Lásd Ubell Károly „Beszámoló a „Komlósi Imre" talajvízkísérleti telepen végzett kutatómunkáról" című tanulmányában. ' Lásd dr. Kessler Hubert: A karsztvíz feltárása. (Vízügyi Közlemények, 1952, II. füzet).