Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
1. szám - VII. Kisebb közlemények
A Wear folyó szabályozása 99 el, majd vonóköteles kotró segítségével megtöltötték őket, azután a fedő-rácsot ráhelyezve, lezárták. A szekrények élettartamát a szerző 10 évre becsüli ; ez az idő — véleménye szerint — elegendő ahhoz, hogy a művek teljesítsék feladatukat. A négy sarkantyú közül a legfelső, amelyet legjobban támad a víz, mert ez vezeti a sodorvonalat az átmetszésbe és amelynek hatékonynak kell lennie akkor is, amikor a többieket már rég eltemette a kavics, tömör betonból épült (1. ábra). Ez a sarkantyú 31 m hosszú, 0,83 m széles fal, amelyen — a fej körüli nagyobb kimosás esetén — könnyű a fenntartási követ behordani. Koronája a kiindulásánál a tereppel egyszintben van, de hosszának kétharmadában 0,76 m-e] alacsonyabb, egyébként vízszintes. Oldalai függőlegesek, a vízfolyást tekintve alsó oldalán lépcsős kiképzéssel. A betontest, különösen az orránál, széles (három egymásfeletti kavicstestből készült) alapozást és fenékvédelmet kapott. A'sarkantyú orránál és az alsó oldala hosszában kavicstestekből csillapító medencét képeztek ki az átbukó víz energiájának megtörésére. A három alsó sarkantyúnak csak a feje és a töve készült betonból, egyébként kötésben elhelyezett sodronyfonatos szekrényekből állanak. A partvédő művek lábazatát falazatszerűen két sorban elhelyezett kavicstestekből építették, az első sort földbesüllyesztve. A rézsűkön kísérletképpen 15 cm vastag, durva kavicsterítést készítettek, amelyet bitumenhabarccsal telítettek. A bitumenhabarcs összetétele : 20 súlyszázalék bitumen, 10 súlyszázalék mészkőliszt és 70 súlyszázalék folyami homok. A habarcsot 177 C°-on öntötték. Az eddigi tapaszlalatok azt mutatják, hogy a partburkolásnak ez a módja be fog válni, mert kellően rugalmas és szívósan összefüggő védőréteget ad. Az átmetszés vezérárkának 7600 m 3-es földmunkáját szokásainktól eltérőleg, traktorvontatású tológépekkel (bulldózerrel) hajtották végre. Először földnyesőkkel (scraperekkel) kísérleteztek, azonban ezek a laza kavicsos anyagban nem váltak be. A leírt művek a tanulmány megírásáig két árhullámot állottak ki és velük kapcsolatban jó tapasztalatokat szereztek. Az átvágás vezérárka kifejlődött és csak a sarkantyúk orra előtti fenékvédelem rongálódott meg kis mértékben. Figyelemreméltó, hogy a műveket befejezésük után sem hagyják magukra, hanem az egyes árhullámok levonulása után tológépekkel a kívánt alakra egyengetik el a kavicslerakódásokat. Rácz Iván ANIZOTROP TALAJON ÉPÜLT MŰTÁRGYAK ALATTI SZIVÁRGÁS ETO. 624.131.6 : 627.43 A vízépítési műtárgyak számának és főképpen pedig méreteinek növekedésével mindinkább szükségessé válik a méretezés pontosságának fokozása. Egyre több tényezőnek a hatását kell figyelembe venni. Â méretek tapasztalat alapján történő felvételét fokozatosan felváltja a jellemző méreteknek számítással (vagy szerkesztéssel) történő meghatározása. Ha a szivárgás bekövetkezésének feltételei megvannak, a méretezésnél figyelembe kell venni a talaj áteresztőképességét. Az áteresztőképességi együttható értéke általános esetben a szivárgási tér bármely pontjában függ a vízmozgás irányától és a vizsgált pont helyétől, tehát к = / (x, y, z, #). Az / függvényt rendszerint nem ismerjük és így az ilyen jellegű feladatokat matematikai uton megoldani nem tudjuk. Egyszerűsítő feltevések bevezetésével azonban olyan esetek adódnak, amelyek matematikailag megoldhatók és a gyakorlat számára fontosak. Gyakran használt feltevés a síkbeli mozgás : к — / (x, y, &). Feltételezhető, hogy léteznek olyan g = const, és y = const, görbék, amelyeknek bármely pontjához tartozó érintő а к együttható legnagyobb (k ma x) illetve legkisebb (Amin) értékének irányát adja meg. További egyszerűsítő feltevés szerint, a | = const, és г/ = const, vonalak egymásra merőleges egyenesek. Ez a gyakorlati esetek legtöbbjében fennáll, vagy az ettől való eltérés nem eredményez számottevő hibát. Ha a koordinátarendszert úgy vesszük fel, hogy x u y x tengelyei a /r m3 x illetőleg k m m irányával 7* - 24-11
