Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele

A jégviszonyok figyelembevétele 71 Kisebb vízfolyásokon csak akkor alkalmazhatjuk Kolupaila módszerét, ha a tél folyamán legalább két-háromszor megmértük a jég alatt lefolyt tényleges vízhozamot, és így meg tudjuk szerkeszteni a <p tényezők idősorát. Kisvízfolyásokon a vízállásgörbe több okból nem nyújt elegendő támaszt a cp tényező becslésére: 49. ábra. A vízhozamok meghatározása jégborítás idején (Duna, Mohács, 1928/29) Fig. 49. Détermination des débits pour la période de congélation suivant S. Kolupaila 1. A téli kisvíz idején gyakran csak rétegvizek táplálják a kisebb vízfolyásokat, amelyek a fagypontnál jóval magasabb hőmérsékletűek és csak hosszabb úton hűlnek le 0° C-ra. Az erősebb talaj vízbeáramlás helyein tehát nem fagy be a felszínük, így ritkán alakul ki rajtuk összefüggő jégtakaró, és ezért akkor sem ugrik fel hirtelen a vízállásuk, ha magában a mérceszelvényben szilárd jégpáncél borítja a felszínüket. 2. A szomszédos vízmércék vízállásgörbéi nem adnak semmiféle összehasonlítási alapot, mert a meder méreteihez és eséséhez képest túlságosan nagy a mércék közötti távolság: az alsóbb mércék vízszine nem hat vissza a feljebb fekvőkre. Végül 3. gyakran látjuk, hogy a kisebb patakok jégkérge alatt levegő van, mert a kis fesztávolság miatt önmagában is megáll a jég és így voltaképpen szabad felszínnel folyik alatta a nagy hidegben leapadt víz. A felsorolt okokból patakoknál gyakran teljesen elhagyható a jég figyelembevétele, kisebb folyóknál pedig 10—20 %-kal csökkentjük a beállás ideje alatt észlelt vízállásoknak a tiszta mederre érvényes vízhozamgörbe szerint megfelelő hozamot [30].