Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele

70 A felszíni vízkészletek számbavétele Vízhozamtáblázat a Duna bajai szelvényére (Érvényes az 1950-1952. évekre) П. táblázat Vízállás cm 0 2 4 6 8 AQ 10 centiméterre 70 868 872 876 • 20 80 880 884 888 892 896 20 90 900 905 911 917 923 30 100 930 938 946 954 962 40 110 970 978 986 994 1002 40 120 1010 1018 1026 1034 1042 40 130 1050 1058 1066 1074 1082 40 14Ó 1090 1098 1106 1114 1122 40 150 1130 1138 1146 1154 1162 40 410 2550 2564 2578 2592 2606 60 420 2620 2634 2648 2662 2676 70 430 2690 2704 2718 2732 2746 70 440 2760 2774 2788 2802 2816 70 450 2830 2844 2858 2872 2886 70 760 5540 5562 5584 5606 5628 110 770 5650 5672 5694 5716 5738 110 780 5760 5782 5804 5826 5848 110 790 5870 5892 5914 5936 5958 110 800 5980 A különböző vízállásokhoz tartozó vízhozamok megállapításánál természetesen figyelembe kell venni az esésviszonyok esetleges változását is. Ebből a célból az ismertetett háromváltozós ábrázolásokhoz — görbeseregekhez — folyamodunk. A vízhozamokról ilyen alapon készíthető havi és évi kimutatásokkal azonban munkánk még nincs befejezve. Figyelembe kell még vennünk télen a jég, és — esetleg, — nyáron a vizinövényzet vagy a medret felverő gaz duzzasztó hatását. A zajló jég hatása elhanyagolható, de az álló jég napról-napra változó mértékben, — a tiszta mederhez képest néha még 80%-kal is, — csökkenti a vízszállítást Kisesésű folyókon, ha több szomszédos vízmérce észlelései állanak rendelkezésre, a vízállásgörbe alakjából is következtethetünk a jégokozta duzzasztás, ill. a vízhozamcsökkenés mértékére. A vízállásgörbéken hirtelen meredek emelkedés jelzi a beállás időpontját és rendesen egészen rövid, — néhány órás, — hirtelen áradás a jégtakaró megbomlását, amely szabályos árhullámba megy át (49. ábra). Ebben a két jellemző időpontban a vízállásgörbe jégtől nem befolyásolt szakaszának extrapolálásával könnyen megállapíthatjuk, hogy mekkora lett volna a vízállás, ha nem állott volna be a folyam. Ha most a vízhozamgörbéről leolvassuk a mércén leolvasott vízállásnak megfelelő látszólagos hozamot (Q') és az extrapolált vízállásnak megfelelő tényleges hozamot (Q), továbbá feltesszük, hogy a beállás kezdetétől a jég eltűnéséig lineárisan változott a cp = Q/Q' < 1 viszonyszám, bármely körbenső napra megállapíthatjuk a látszólagos vízhozamnak megfelelő tényleges vízhozamot. Az eljárást S. Kolupaila vezette be, és helyességét mérések alapján igazolta [3]. A fenti módon, — különösen, ha több szomszédos mércére megszerkesztjük a vízhozamok idősorát és az eredményeket összehangoljuk, — jégalatti mérések nélkül is alkalmazhatjuk. A Ip vízhozamtényező közelítő értéke számítással is meghatározható, ha ismerjük a szelvény közepes mélységét és a jégtakaró átlagos vastagságát [29].