Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele

Extrapolálás hidrológiai alapon 37 Л fajlagos lefolyás hosszúidejű átlaga S. táblázat Az évi csapadék mennyisége h, mm 300 400 500 600 700 800 I 900 1000 8 ( C° középhőmérséklctü 10 j területről lefolyik 12 1 q l/sec • km» 0 0,95 2,52 4,59 6,97 9,51 12,2 15,2 8 ( C° középhőmérséklctü 10 j területről lefolyik 12 1 q l/sec • km» 0 0,32 1,58 3,32 5,22 7,43 9,96 12,6 8 ( C° középhőmérséklctü 10 j területről lefolyik 12 1 q l/sec • km» 0 0,16 1Д1 2,52 4,12 6,02 8,23 10,8 A leírt módon, ugyancsak egyszerű arányosság alapján, számítjuk ki valamely időszak legkisebb KV^ vízállásához is a KQ

X vízhozamot, ha az összehasonlításra alkalmas 2 szelvényben ismerjük ugyanazon időszakra vonatkozóan KQ

2 és KÖQ

2 értékét. Az ilyen összehasonlító számításoknál sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy a NQ : KÖQ : KQ arány a vízgyűjtőterület növekedésével, és minden olyan tényező hatására, amely a vízjárást kiegyenlítettebbé teszi, csökken. Az 1 és 2 szelvény vízgyűjtőterületének kiterjedése és hidrológiai jellemzői között ezért nem szabad nagy eltérésnek lennie. 3. Számítható a vízhozamgörbe extrapolálásához szükséges legnagyobb ill. legkisebb vízhozam a fajlagos vízszállítás szélső értékei (Nq ill. Kq, l/sec. km

2) alapján is. A vizsgált szelvényre vonatkozó Nq és Kq értékére a vízfolyás ismert vízjárású szelvényeire meghatározott fajlagos vízhozamokból következtethetünk, ha az utóbbiak segítségével ú. n. hidrológiai hosszszelvényt szerkesztünk. A szerkesztésben támpontul szolgál az, hogy a fajlagos vízszállítás a torkolat felé, a vízgyűjtőterület átlagos tengerszínt feletti magasságának csökkenésével a csapadékviszonyoknak megfelelően csökken [13]. 3. A VÍZHOZAMGÖRBE MEGSZERKESZTÉSE, HA A MÉRÉSI PONTOK SZÓRÓDNAK Amíg a vízmérési pontok száma kicsi, a Q = f(H) összefüggés megszerkesztése egyszerű, hiszen elvileg már 3 pont is teljesen meghatározza a görbe alakját. Amint az idők folyamán mind több és több mérést végzünk valamely szelvényben, kiderül, hogy a mérési pontok többé-kevésbbé erősen szóródnak: nem valamely görbe vonalat, hanem inkább sávot jelölnek ki. A tapasztalat megmutatta, hogy a szóródás némileg csökken, ha valamennyi mérést pontosan ugyanabban a szelvényben végezzük. Erre a múltban nem vetettek súlyt. Az egyazon vízmérce vízállásaira vonatkozó méréseket hol a mérceszelvényben, hol fölötte, hol alatta végezték, és a szélső szelvények távolsága néhol többszáz méter. Pl. Budapesten az évek során hol az országház, hol a volt Erzsébethíd szelvényében, hol pedig az összekötő vasúti hídnál mértek. De szóródást észleltek gyakran szabályos medrek állandó szelvényében végzett mérések esetén is, mégpedig olyan mérvűt, hogy a jelenséget nem lehetett mérési hibaként elkönyvelni. A vizsgálatok kiderítették, hogy a szóródás okai a következők: a) mederváltozások, b) a vízszínesés változásai természetes vagy mesterséges duzzasztás ill. az érdesség megváltozása folytán, c) a vízszínesés változásai a vízlefolyás nem-permanens voltából kifolyólag és d) mérési hibák. A felsorolt okok természetesen együtt is jelentkezhetnek. Az elmondottakból világosan következik, hogy a vízhozamgörbe megszerkesztése nem egyszerű kiegyenlí-