Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele

38 Felszíni vízkészletek számbavétele tési feladat. Kiegyenlítésnek csak ott lehet helye, ahol a hibák mind egyformán véletlen jellegűek. Ha nem véletlen jellegű hibákról van szó, hanem hidraulikai tényezők változása okozza a mérési pontok szóródását, két azonos vízállásra vonatkozó különböző vízhozamadat helyett nyilvánvalóan nem számolhatunk a középértékükkel! Mindkét adat magában véve helyes lehet, és középértéküknek nincs semmi köze az egyes mérések fizikai körülményeihez. Egyetlen kiegyenlítő görbe helyett tehát több különböző görbe meghatározására kell gondolnunk, amely görbék más-más hidraulikai körülményeknek felelnek meg és csak bizonyos időtartamra vagy bizonyos vízjárási állapotra jellemzőek. a) Mederváltozások A 4. ábra kapcsán láttuk, hogy a mederfenék kimélyülése vagy feliszapolódása a vízhozamgörbe párhuzamos eltolódásával jár. Az alluviális völgyek természetes vízfolyásainak medre szigorúan véve sohasem állandó. Tudjuk, hogy a folyóvíz elragadóereje a vízmélységgel (vagyis a vízállással) és az eséssel növekszik, és ennek következtében a mederfenéken, a víz játékának megfelelően, lökésszerű hordalékmozgási jelenségek játszódnak le. A kanyarulatok tetőpontján nagyvíz idején kimélyül a meder, míg a kisvíz behordja a mélységeket. A gázlóküszöbök viszont a víz áradásával együtt emelkednek, kisvíz idején kimélyülnek. Nagy folyókon ezek a kisvízi meder fenekén lejátszódó változások rendesen alig éreztetik hatásukat. De a vadpatakok vízhozamgörbéje gyakran és erősen változik, általában csak egyik árvíztől a másikig érvényes. Ujabb és újabbmérésekkel állandóan ellenőrizni kell, és szükség esetén helyesbíteni. Általában minden vízhozamgörbéhez szervesen hozzátartozó adat érvényességének vagy meghatározásának időpontja (26. ábra). A gyakorlatban nagy hibák származhatnak abból, ha hidrológiai vizsgálatoknál elmulasztjuk a vízhozamgörbe érvényességének ellenőrzését. Különösen változékony a vízhozamgörbék kisvízi szakasza. Példaként a következő esetet említhetjük : 194'2-ben egy ipartelep hűtővízszükségletének fedezésével kapcsolatban meg kellett állapítani, hogy a közeli patak kisvízhozama elegendő lesz-e, avagy tározásról kell gondoskodni. A Vízrajzi Évkönyvben közvetlenül rendelkezésre állottak a kérdéses szelvényről az 1931/40. évtized' havi jellemző vízállásai és ezekből megállapították a tervezett vízkivétel szempontjából mértékadó kisvizet : KV (1931—40). Sikerült ezen kívül rövid időn belül néhány vízmérést végezni úgy, hogy a vízhozamgörbe kisvízi szakaszát meg lehetett szerkeszteni (27. ábra). Ezekután leolvasták a görbéről a mértékadónak ítélt kis vízálláshoz tartozó vízhozamot, és megnyugvással állapították meg, hogy a patak vízszállítása kisvíz idején is bőségesen fedezi a hfítővízszükségletet. A szakvélemény — szerencsére — a helyi viszonyokkal ismerős mérnök kezébe került, aki közelebbről megvizsgálta az ügyet. S ekkor kiderült, hogy a kérdéses szelvényben a meder évek óta fokozatosan mélyült. Az a vízszint, amely a vízállások vizsgálatára szolgáló 1931—40. 26. ábra. A vízhozamgörbe alsó szakaszának hirtelen megváltozása egy árhullám hatására (Sió, Simontornya) Fig. 26. Modification subite de la partie inférieure de la courbe des débits à la suite d'une crue