Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - V. Károlyi Zoltán: A folyami hordalék mennyiségi csökkenése kopás következtében

m-i Károlyi Zoltán Dull

3 laboratóriumi kísérletek alapján tapasztalati képletet szerkesztett. Abból kiindulva, hogy a kopás a kavics felületével arányos, a súlyra átszámítva általánosságban a í G= -njtop* (5) **képletet ajánlotta. Itt A a kavics anyagától függő tényező, s a kavics útja km-ben és n a kavics törékenységétől függő kitevő. Ha a kavics nem töredezik, n = 0,55 és ekkor a képlet г G = [GS4

5 - 0,45 Asf" (6) A képletek csak a legömbölyített anyagra érvényesek. Nehéz eldönteni, hogy a kétféle — elméleti és tapasztalati — képlet közül melyik a jobb, mert Diill kimutatta, hogy a Sternberg — Schoklitsch-ié\e с együttható változik . a kavicsszem nagysága szerint, Schoklilsch viszont azt igazolta, hogy képlete jobban simul a kísérleti eredményekhez, mint Düllé. Valószínűleg mindkettőjüknek igaza van és mindkét képlet korrekcióra, finomításra szorulna. Természetes vízfolyások hordalékának elemzése alapján nem dönthető el a képletek helyessége, hiszen a hordalékminták adataiban mutatkozó szóródás sokkal nagyobb, mint a két képlet közötti különbség. Ezért vizsgálatainknál mind a két képletet figyelembe vesszük. Az ismertetett képletek szerint tehát a meghatározott anyagú hordalék kopása csak a megtett úttól függ, más tényezők befolyása legalábbis alárendelt hozzá képest. A kopási együtthatók (c vagy A) értéke a kőzet fajtája szerint erősen ingadozikTájékoztató adatként megemlítjük, hogy pl. a márga 30, a mészkő 50, a dolomit 60, a gneisz és gránit 100—150 km és a kvarc 150 km úton veszíti el térfogatának felét. Azt azonban nem lehet mondani, liogy keményebb kőzetek kopási együtthatója mindig kisebb, mert néha egészen lágy kőzetfajtáknál is nagy kopási ellenállást találunk. Ha mármost a folyó különböző pontjain vizsgáljuk a kopási együtthatót, azt kell megállapítanunk, hogy a felsőbb folyószakaszon az átlagos kopási együttható nagyobb és lefelé fokozatosan kisebbedik. A keverékben ugyanis a nagyobb együtthatójú fajták sokkal rohamosabban kopnak el, mint az ellenállóbb szemek, így fokozatosan eltűnnek a keverékből és a kisebb együtthatójú fajták kerülnek túlsúlyba. Rátekintéssel is megállapítható, hogy minél lejjebb haladunk a folyón, annál több a mederanyagban a kemény, ellenálló kőzetfajta, főleg a kvarc. Azokon a szakaszokon pedig, ahol már csak homokhordalék van, az már majdnem csupa kvarcból áll. Végigvizsgáltam a Dunán Rajkától Komáromig a mederkotrásokból kikerült kavicsanyagot és azt találtam, hogy bár az átlagos szemnagyság csökkenése, a keverék finomodása, szemmel látható volt, a lejjebbfekvő kavicsdepóniákban szép számmal találhatók egyes feltűnően nagy kövek, amelyek alig kisebbek, mint a feljebb fekvő depóniák legnagyobb kövei, anyaguk azonban kizárólag kvarcit. Ebből a megfigyelésből két dolog nyilvánvaló. Egyrészt az, hogy ezek a legkeményebb kövek nem tudtak úgy elkopni, mint a többi, így fokozatosan kiváltak a többi közül, másrészt pedig az, hogy a folyó áradáskor még az alsóbb szakaszra is el tudja hozni a nagy köveket, azok tehát nem maradnak mind el. 2. Lecsiszolódás. Ezen a nyugvó kavics lekopását értjük a felette elvonuló hordalék hatására. Lecsiszolódásról tehát főképpen a fedőréteg kavicsaival kapcsolatban beszélhetünk. De nem becsülendő le az a lecsiszolódás sem, ameíyet a 3 Dr. Diill: Das Gesetz des Geschiebeabriebes. Berlin, 1930.