Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - V. Károlyi Zoltán: A folyami hordalék mennyiségi csökkenése kopás következtében

A jolyami hordalék csökkeriése 285 nagyobb kavicsszemek szenvednek el akkor, amikor a kisebb szemek már mozognak és az állva maradókat csiszolják. A lecsiszolódásra számszerű adatok nem állnak rendelkezésre, de hogy elég tekintélyes lehet, azt igazolja egyes víziépítmények küszöbének nagymérvű lecsiszolódása a felette elvonuló hordalék hatására (pl. a.z assuani Nilus-gát gránittömbjei, a Mollaro-gát istolyának gyors lekopása stb.). Mivel a lecsiszolódás figyelembevételére nincs lehetőség, természetes vízfolyásoknál nem tudjuk elválasztani a kopástól. 3. Széttöredezés. A fenéken mozgó hordalékszemek kopásuk közben néha eltörnek, a különböző kőzetfajták szerint lapok mentén elhasadnak. Vízfolyásból vett kavicsminták között gyakran találunk legömbölyödött kavicsokat, amelyeken friss törésfelületek vannak. A széttöredezés különösen a folyók felső, sziklás fenekű szakaszán nagymérvű, de egy-egy nagyobb kemény kődarab is elaprózhatja a hordalékszemeket. Ez utóbbi jelenséget Schoklitsch kísérlettel is igazolta, amely szerint a széttöredezés a hordalék közé helyezett kő súlyával és mozgási sebességével fokozódott. A folyó alsóbb folyásán mind kevesebb lesz a széttöredezett kavicsok száma. Ezért, ha különböző helyekről vett kavicsmintákat vizsgálunk, kétségtelen, hogy a szemnagyság-csökkenés a felsőbb szakaszokra sokkal nagyobbnak adódik, mint ami a kopás képletéből számítható, míg lejjebb sokkal inkább megközelíti azt. Ugyanezt igyekszik kifejezni Diill a képletében lévő n kitevő értékének változtatásával. Düll kísérletei azt igazolták, hogy a nagyobb kövek hajlamosabbak a széttöredezésre, mint a kisebbek. Ezt a dunai mintavételeknél szerzett megfigyelések is igazolták. A széttört kavicsok részben élesszélűekké válnak, aminek következtében kopásuk rohamosabb lesz mindaddig, míg ismét le nem gömbölyödnek. Ekkor tehát megint nem érvényes rájuk a kísérleti képlet, illetőleg csak jóval nagyobb kopási együtthatóval. A kopásnál említettük a lemorzsolódást, tehát a kisebb részek letöredezését. Ezt a jelenséget nem a széttöredezéshez, hanem a kopáshoz soroljuk. A kétféle folyamat között természetesen éles határt vonni nem lehet. 4. Kiválasztódás. Ez a fogalom többféle folyamatot is magában foglal. Általában kiválasztódásnak nevezzük a keverék százalékos szemösszetételének valamilyen megváltozását, valamint a szemek számának megcsökkenését, vagyis a keverék bizonyos részének a hordalékmozgásból való időleges vagy végleges kiválását. Vegyük ezeket sorra : a) A hordalékkeverékben tapasztalható azt a kiválasztódási folyamatot, hogy a keményebb, ellenállóbb szemek fokozatosan túlsúlyba kerülnek, fentebb már említettük. Ez a jelenség viszonylag szabályos, és szorosan kapcsolatos a kopással. b) A keverék százalékos összetételének megváltozását eredményezi a nagy szemek kiválása és elmaradása az elragadó erő fokozatos csökkenésével. A kemény, nagy kövek megmaradására vonatkozó, fentebb említett megfigyelések azonban arra mutatnak, hogy az elragadó erő (esés) csökkenésével nemcsak a legnagyobb szemek maradnak el. Á feltöltődő szakaszokon vett minták sem tartalmaznak nagyobbrészt durvaszemű anyagot, hanem mindenféle szemnagyságot megtalálunk benne. Tehát a nagy szemek lemaradása nem koncentráltan, hanem fokozatosan, szinte alig észrevehetően történik, mindig kisebb átmérőjű anyaggal együtt. A szemösszetétel fokozatosan finomodik. A nagyobb szemekből valamivel több marad el, de azért a finom anyag sem megy mind tovább.