Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
2. szám - IV. Illés György: Mesterséges karsztvízmegcsapolások
280 Illés György » vízvezetö képességű, homogénnek mondható kavics, kőzettörmelék, vagy ebből előállt konglomerátum települt. A karszt ez utóbbi kőzetnek nagy felületen átadja a vizét és ilyenkor mindenütt kedvező eredményre lehet számítani. Az eredményes keszthelyi és inotai fúrások mind közvetve vették ki a karsztos kőzet vizét. Ha figyelembe vesszük, hogy csupán a dunántúli középhegység karsztvízutánpótlása 23,7 m 3/s-ra tehető, és vízbeszerzés céljaira mesterséges megcsapolással összesen 0,25 m 3/s-ot veszünk ki, azt kell mondanunk, hogy a karsztvízzel való gazdálkodásnak tényleg a kezdetén vagyunk. Az eddig létesített néhány karsztakna tapasztalatai legfeljebb irányt mutatnak a közeljövő tervezéseihez, de a kutatások és feltárások hosszú sorozatát kell elvégezni ahhoz, hogy a ma még hasznosítatlanul elfolyó karsztvíz jelentős részét is a vízellátás szolgálatába állíthassuk. Egyik fontos feladat a vízszintmegfigyelö hálózat kiterjesztése ës a megfigyelési helyek közös alapsíkra vonatkoztatott magasságéinak megállapítása. Ezzel egyidőben vízállásmutatóval kell felszerelni a meglévő megcsapolási helyeket és meg kell indítani a folyamatos vízhozam mérést, továbbá az így szerzett adatok központi nyilvántartása is sürgős lenne. A meglévő és létesítendő vízkivételi helyeken a leszívás hatásának rendszeres megfigyelésére észlelókutakat kell építeni, hogy a leszívott terület nagysága s a vízutánpótlás közelítő mennyisége meghatározható legyen. A nyugalmi vízszint leszívásából és a tartós leszívási görbe beálltáig kivett vízmennyiségből mélykarsztnál következtethetünk a karsztosodás mértékére. • A későbbi műtárgyak építéséhez a karsztvíztérképek nyújthatnak majd nagyobb biztonságot, ezeket azonban — kitartó és rendszeres munkával — a meglévő térképeknél részletésebben kell kidolgozni. Az egyes karsztvidékek részletesebb megismerése a mai eljárással igen lassú és költséges feladat lenne. A geoelektromoskutatási mód azonban lehetőséget nyújt arra, hogy a költséges feltárás mellőzésével, a karsztvíztartó kőzetek kiterjedésére és a karsztvíz elhelyezkedésére vonatkozóan a maiaknál részletesebb és megbízhatóbb adatokat kaphassunk. A minőségi vízzel való ellátás területén közismert nehézségek szükségessé teszik, hogy a karsztvizet a továbbiakban is igénybevegyük a nehézségek leküzdésére. A feltárásnak és előkészítésnek azonban rendszeresen, és a jelenleginél több tervszerűséggel kell történnie, és akkor remélhető, hogy városaink es ipari üzemeink vízellátását az újabb, eddig tartalékolt vízkészletből,a karsztvízből — mesterséges beavatkozással — gazdaságosabban oldhatjuk meg, mint esetleg egyéb távoleső vízbeszerzési helyek igénybevételével. IRODALOM : Dzsida László : Alagútépítés! rendszerek és módszerek, I. (Budapest, 1952). Dzsida—Jávor —Gáli—Szilvágyi : Válogatott fejezetek a földalatti vasútépítés — bányászati mélyépítés — köréből, II. (Budapest, 1953). Kassai Ferenc: Paleogén szénbányászatunk, a karsztvíz, és a védekezés módja. (Hidr. Közlöny 1948/1-4.) Kessler Hubert: A karsztvíz feltárása, (Vízügyi Közlemények, 1952/11.) Papp Ferenc: A Dunántúl karsztvizei és a feltárás lehetőségei Budapesten, (Hidr„* Közlöny, 1941/7-12.) V. Sz. Pak—V. G. Gejer: Bányaszivattyúk és szellőztetők. (Moszkva, 1951.) Vendl Aladár: Geológia, I. (Budapest, 1951.) Ga.—i..: Das Wasserwerk Vedrin — Saint-Marc. (Das Gas- und Wasserfach, 1953/6.)
