Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - IV. Illés György: Mesterséges karsztvízmegcsapolások

Mesterséges karsztvízmegcsapolások 257 < Joggal kérdezhetjük, hogy hal ismereteink ennyire kezdetlegesek, hozzáfoghatunk-e a karsztvíz ipari, vagy ivóvízellátás céljait szolgáló nagyobbarányú kitermeléséhez, vagy pedig mondjunk le erről az újabban „divatossá" vált vízbeszerzési lehetőségről ? Néhány évtizeddel ezelőtt a karszt\ ízről hallani sem akartak. ,,A karsztvíz kevés, fertőzött és meleg !" volt a tömör megállapítás. Egyes esetekben kétségtelenül mind a három tétel fennállhat. Az újabb vizsgálatok azonban azt bizonyítják, hogy helyes aknatelepítéssel igenis lehet tartósan, nagyobb mennyiségű, megfelelő hőmérsékletű és közegészségügyileg kifogástalan karsztvizet kitermelni. Az elmúlt években létesített mesterséges megcsapolások tapasztalatai — az elméleti síkon mozgó vizsgálatokon túlmenően — már kézzel fogható, gyakorlati támpontot adnak a tervezőmérnök részére. 2. A legkedvezőbb vízkivétel, a várható vízmennyiség, vízszintingadozások A vízkivételek helyét a hidrogeológiai viszonyok határozzák meg. A magaskarsztban nem tudunk bő vizet adó megcsapolásokat létesíteni, innen a víz általában források alakjában eltávozik. Itt is előfordulhatnak kisebb, vízzel telt összefüggő járatrendszerek, de jelentőségük a mi szempontunkból alárendelt. Nagy mennyiségű vizet lartósan csak a mélykarsztból várhatunk. A karsztaknák létesítése szempontjából nem mindegy az sem, hogy mészkővel vagy dolomittal állunk-e szemben. A mészkő nagyrészt tengeri eredetű, kisebb része szárazföldi, édesvízi oldatokból vált ki. Tulajdonkeppen kalcitból áll, (CaC0

3), azonban a legritkább esetben fordul elő tiszta kalciumkarbonát alakban, mindig tartalmaz szennyezéseket, idegen anyagokat (agyag, iszap, homok stb.). A mészkő sósavban jól oldódik s közben a C0

2 pezsegve eltávozik. Ily módon következtethetünk az idegen anyagok mennyiségére is, amelyek oldhatatlanul visszamaradnak. A mi szempontunkból jellemzője a mészkőnek, hogy nagykiterjedésű tömör tömbökben fordul elő, de jelentős nagyságú üregek — amelyek vizet tartalmaznak, — — csak a vetődések, törések mentén, vagy a víz eróziós hatására kialakult járatok alakjába n találhatók. A mészkő oldhatóbb volta miatt a járatrendszerek nagyobb méretűek, de kevésbbé szövevényesek, mint a dolomitban. A mészkő karsztosodását bonyolult földalatti csatornarendszerhez hasonlíthatjuk, amelyben kevesebb a mellékág, mint a dolomit esetében. A magasabb szinteken a szénsavtartalmú mozgó ' víz hatására, amely sokszor távolról hozott hordalékot is tartalmaz, a barlangok szélesedése, bővülése tovább tart, míg a nagyobb mélységekben az üregek elkalcitosodása észlelhető. A megcsapolások leszívó hatása itt nagy távolságokra, kilométerekre kiterjed. i A dolomit (CaMg(C0

3)2) külsőleg hasonlít a mészkőhöz, azonban már rétekintésre sem olyan tömör, apró hajszálrepedések észlelhetők rajta, egyenletesebben üreges, mint a mészkő s ez a vízbeszerzés szempontjából döntő jelentőségű.Az apró' dolomitrészek felületét a dolomitkristályok sokszor csillogó fényessé teszik. Savak hatására nehezebben oldódik, mint a mészkő. A dolomitok legnagyobbrészt másodlagos képződmények, a víz által kioldott mészkő helyére magnézium lépett. A dolomit lényegesen ridegebb és keményebb kőzet, mint a mészkő, ezért a történelmi idők folyamán a tektonikai hatásokra összetöredezett. A dolomit karsztos járatainak legnagyobb része így jött létre. Ebből az is következik, hogy itt nemcsak a vetők és nagyobb töresek mentén, hanem dolomittömbök belsejében is kell karsztps járatoknak lenniök és éppen ezért ezt a kőzetet a víztartó járatok sűrű szövevénye jellemzi. Itt is vannak természetesen hatalmas tömbök, amelyek elmozdultak anélkül, hogy húzófeszültségek léptek volna fel s a kőzet továbbra is tömör, jelentékeny karsztosodás nélküli maradt. 17 Vízügyi Közlemények — 8-6