Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele

18 Felszíni vízkészletek számbavétele A logaritmushálózatban felrakott mérési pontok megtört egyenest határoznak meg. A töréspont az alsó rakpart szintjének megfelelő magasságban van, ahol a szelvény hirtelen kiszélesedik. H ^ 6,70 m-ig : Q = 297 (H + 0,8)'.

4

3. . . [m

3/sec] H ;> 6,70 m esetén : Q = 13,5 (H + 0,8) 2>

9

6 . . . [m

3/sec] Ezekbe a képletekbe a H vízállást méterben kifejezve kell behelyettesíteni. Mivel a legkisebb jégmentes vízállás Budapesten +51 cm, a Q = 0 vízemésztésnek megfelelő szint a legkisebb vízszint alatt 51 + 80 = 131 cm mélyen van. Ez az adat kb. megegyezik a budapesti dunaszakasz valószínű legkisebb gázlómélységével. Gluskov módszerei a) A vízhozamgörbe egyenletének meghatározására igen szellemes eljárást dolgozott ki Gluskov V. szovjet professzor [3]. Ez az ú. n. szubtangens-módszer a következő: A vízhozamgörbe tetszőleges pontjához tartozó érintőnek a függőlegessel bezárt a hajlásszöge amiből iga = д ^ (1,7) Mivel másrészről a 13. ábra szerint az ordinátatengelyen adódó metszék, a szubtangens, mérőhossza S = -ß— (1,8) tg a ebből tg a fenti értékének helyettesítésével S = H~

H

° (1.9) На а görbe két pontjában szerkesztjük meg az érintőt, az S

1 és S

2 szubtangensre felírható két egyenletből „ _ H, — H„ o

2 — Si = n Hi — H

0 n kivonással s

2 _ Si = I (Я

а _ Hi

) Vagyis és (l,9)-ből n = f"

1 (

1

Д°) — Oj -Я

0 = П5

2-Я

! = П5

1-Я

1 (1,11) А 13. ábra a Duna nagymarosi szelvényére vonatkozik. A vízhozamgörbe Hí = 205 cm és Il 2 = 509 cm vízálláshoz tartozó pontjában megszerkesztett érintők