Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - III. Ihrig Dénes: A tiszai árvédelem fejlesztése

\ A tiszai árvédelem fejlesztése 235' 2. Az árvizek szintjét a szűk töttésezés túlságosan megemelte, mégpedig nem egyformán, hanem szakaszosan. Különösen megemelte a. Csongrád—szegedi szakaszon, ahol az árhullámok egymásra torlódnak. A szabályozás megindításakor az árvédelmi töltések szükséges magasságát előre megállapítani nem lehetett, és a kezdeti idők tapasztalatlansága miatt túlkicsiny mérelüek is vollak. Ezért a későbbi időkben sorozatos katasztrófák következtek be. 3. Az ármeder sok szakaszon nem szabályozott méretű, több helyen szűk, másutt széles, ami az árvizek szintjének duzzasztását és az árvíz mederfejlesztő hatásának csökkentését okozza. A mesterséges ármederrel szemben azt a követelményt szabjuk, hogy a töltések vonalvezetésükkel az árvizek levonulását megkönnyítsék. Ugyanis az árvizek lefolyása a középvizeké^ől eltérő feltételekhez igazodik. Összefügg a folyóval, de főlefolyási iránya eltér a folyó anyamedrének vonalától. Igaz, hogy az árvíz nagyobb részét az anyameder vezeti le, és ennek áramlási vohalát az anyameder adja iraeg, de a hullámtér is — főleg magas árvíznél — tekintélyes részét vezeti le az árvíztömegnek. Árvízkor a víz tekintélyes része a rövidebb úton, a domborúparti zátonyokon át vonul le, és hibás az árvíz hullámtéren lefolyó részének útját erőszakosan elzárni. Az árvízi szabályozás végrehajtása Az árvízi szabályozási munkák végrehajtásában műszaki szempontból az alábbi három korszakot kell megkülönböztetni : 1. Az áívágások elkészítésének és a védlöltések első kiépítésének korszaka, kb. 1846-tól 1880-ig. Ennek a korszaknak a végén sorozatos árvizek következtek be, amikor a töltésezés szabálytalan vízszínemelő hatása már érvényesült, az árvizek sorozatos katasztrófákkal jártak. A legnagyobb a Szeged városát elpusztító 1879. évi árvíz volt. 2. A védtöllések fokozatos hozzáidomííása a megemelkedelí árvízszintekhez, kb. 1880-tól 1950-ig, az ötéves terv megindulásáig. A szegedi katasztrófa után komoly vizsgálat alá vették az egész Tiszaszabályozás kérdését, és az átvágások kifejlesztésével az árvizi mederszabályozást befejezték. Az autonóm módon folyó érdekeltségi töltésépítéseket felügyelet alá vonták, az egyöntetű töltésméretek és a minimális hullámtéri szélesség szigorú megszabásával — bár már elkésve — a védelmi rendszer egységesítését igyekeztek elérni. A mértékadó árvízszintnek, vagyis annak a legmagasabb árvízszintnek a megállapítása, amelyre töltéseinket ki kell építenünk, még szóba sem jöhetett. A meder és vele az árvizek szintje lassan és fokozatosan alakult ki, és ha a rendkívüli meteorológiai viszonyokat kikapcsoljuk, kellő pontossággal csak most tudjuk a mértékadó árvízszintet megállapítani. Átöltések fejlesztése mindig csak egy-egy, az előzőt meghaladó, árvíz tapasztalatai alapján volt lehetséges (1. ábra). 1. ábra. A tiszai töltés fejlődése Fig. 1. Profile of Tisza levees and ils development