Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - II. Babos Zoltán: Árvédelmünk fejlesztésének időszerűségéről

H ArvédeImiink fejlesztésének időszerűsége 227 a) Ármentesítés előtt 1,4 millió kat. hold szántó termése, holdanként 2 q búza, 80 forintjával : 224 millió Ft 1,1 millió kat. hold rét termése, holdanként 2 q széna, 10 forintjával 22 ,, ,, 1,4 millió kat. hold legelő termése, holdanként 1 q szénaérték, 10 forintjával • 14 ,. ,, 3,9 millió kat. hold ártér évi összes jövedelme 260 millió Ft b) Ármentesítés után 2,9 millió kat. hold szántó termése, holdanként 10 q búza, 80 forintjával 2320 millió Ft 0,4 millió kat. hold rét termése, holdanként 8 q széna, 20 forintjával 64 ,, ,, 0,6 millió kat. hold legelő termése, holdanként 2 q szénaérték, 20 forintjával 24 3,9 millió kat. hold ártér évi összes jövedelme 2408 millió Ft Az ármentesítés előtti jövedelemmel szemben évi 2148 millió Ft jövedelemtöbblet, illetve a korábbi kat. holdankénti 67 jorinttal szemben 617 forint évi jövedelem mutatkozik. Ezt a jövedelemtöbbletet 5%-kal tőkésítve 42 960 milliárd forint tőkeértéket kapunk, amely messze meghaladja az. árvédelmi művek építésébe beruházott összegeket és időközi kamatveszteségüket. Az ármente.sííési beruházások tehát a termelés vonalán, melynek érdekében elsősorban történtek, feltétlenül hasznos és bőségesen kamatozó befektetést képviselnek, elmulasztásuk viszont rendkívül nagy kálikra, termelési kiesésekre, művelődésben való visszamaradásra vezet. Nem helyeselhető eljárás a félmegoldás sem, melyre hazánkban a.csak részlegesen végrehajtott ármentesítés^knél bőségesen van példa. Erre többek között, mint jellemzőt, a volt Alsótarna-völgiji Vízitársulat 15 913 kat. hold kiterjedésű árterületét lehet felemlíteni, melyből mintegy 11 800 kat. holdat az ármentesítés előtt szinte évenként elöntött az árvíz. Az ártérből annakidején csak 33% volt szántó, míg 38% rétnek és 29% legelőnek minősült. Az ármentesített területen ezzel szemben, jóllehet a művek csak reszleges, korlátozott védelmet biztosítanak, az ártér feltörése révén a megoszlási kulcs 87% szántóra, 11% rétre és 2% legelőre módosult, a kataszteri tiszta jövedelem átlag 19%-kal emelkedett és az ártér forgalmi értéke az 1941. évben már 15 millió pengő, tehát kat. holdanként átlag 955 pengő volt. Bár az annakidején elkészített, teljes ármentesítést biztosító terv költségelőirányzata csak 1,5 millió pengő volt, azaz a kat. holdankénti megterhelés kereken csak 100 pengő lett volna, az érdekeltség akkor nem vállalta ezt az áldozatot, és ezért a tervezett munkákat csak részben végezték el. Ennek folytán az árterületet ma csak egyenlőtlen, depóniaszerű védőművek oltalmazzák, amelyek mai állapotukban nemcsak az ártértől, hanem több községi belsőségtől sem tudják a magasabb .árvízeket távoltartani. A következmény az volt, hogy jóllehet a volt vízitársulat megalakulásától 1941-évig 1,89 millió pengőt fordított ármentesítő és árvédelmi munkákra, csak 1913 — 1940 között 8 alkalommal voltak 2000 — 10 000 kat. holdra kiterjedő enyhébb-súlyosabb árvízi elöntések, amelyek nyomán a károk legalább 12 millió forintra becsülhetők. Eszerint már 8 esztendő árvízkára meghaladta az eredeti beruházási szükségletet. A bekövetkezhető súlyos árvízkárok és az elhárításukhoz szükséges ármentesítő-árvédelmi munkák beruházási szükséglete közötti viszonyra még élesebb fényt vet az 1947/48. évi legutóbbi felsőtiszai árvízi elöntés, amely, akkori értékelés szerint, egymaga 20 millió forint kárt okozott, viszont a hiányos töltéseknek olyan mértékű megerősítése, amely még ennek a kivételesen magas árvíznek a kivédését is lehetővé tette volna, már 16 millió forintból fedezhető lett volna. A gátszakadások, meghágások következtében árvízzel elöntött ártérrészek károsodása még a statisztika szerint látszatra oly kedvező 1900 — 1950. évek közötti időszakon belül is, alacsonyan becsülve, éppen elérte a 350 millió forintot, a most 15*