Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
2. szám - II. Babos Zoltán: Árvédelmünk fejlesztésének időszerűségéről
ArvédeImiink fejlesztésének időszerűsége 225 A különböző vízgyűjtőterületekre vonatkozó árvízkáradatoknak az összehasonlítása érdekes következtetésekre nyújt módot. Ármentesítésünk lezajlott 100 éves időszakát vizsgálva, figyelemreméltóan alakulnak az egymást követő évtizedekre kiszámított átlagos évi fajlagos árvízkárok. Az ármentesítések kezdeti időszakában még igen nagyok voltak az elöntések és az árvízkárok, a fajlagos értékek mégis alacsony szinten mozogtak, mert a külterjes művelésű és életű ártér aránylag szűk keretek közé szorította a kitörő árvizek pusztítását. Az évtizedek múlásával azonban rohamléptekkel vette birtokába az ármentesített területeket az érdekeltség és beruházásaival, verejtékes munkával rövid idő alatt nagymértékben megnövelte értéküket. Ugyanekkor az egyre fejlődő árvédelem az árvizek pusztítását szorította folyton kisebbedő területekre. Ennek ellenére a fajlagos árvízkár értéke az ártér művelődési viszonyainak folytonos javulását követve felfelé ívelő, jóllehet az elöntött területek kiterjedése határozottan zsugorodik. A fajlagos árvízkár értéke nálunk ma már erősen megközelítette az átlagosan 1000 forint körüli értékel, ami az árterülelek nagymérlékű értéknövekedésének a következménye. Összehasonlítva a fenti hazai számértékeket például a keletázsiai hasonló adatokkal, megállapítható, hogy a legsűrűbben lakott és viszonylag keskenyebb árterületek fajlagos árvízkárértéke ma már ott is magas, mert a földek növekedő értéke miatt a lakosság szinte kertgazdaságszerűen kényszerül a birtokát gondozni. A legszembetűnőbben látszik ez a folyamat Európa közelmúltban katasztrofális árvizektől szenvedett árterületein, a Po völgyében és Hollandiában. Az ilyen kedvező fekvésű területeknek a népgazdasági fontosságát, belső értékét a rendkívül gyorsütemű mezőgazdaság- és iparfejlesztés olyan magas színire emeli, hogy teljesen megbízható árvédelmükről kell — minden eszköz latbavetésével — gondoskodni. Ilyen területeknél még az összehasonlító gazdaságossági számítások is hajlékonyak lesznek és a még megengedhető beruházási szintet ugyancsak igen magasra szabják. Árterületeinken a tervgazdálkodás széleskörű eredményei nyomán az értéknövekedés egyre erőteljesebb, çzért a fajlagos árvízkár valószínűsíthető ériéke is egyre jobban emelkedik. Ez az irányzat követelő erővel írja elő az árvédelemfejlesztés ütemének meggyorsilásál, módszerének korszerűsítését, hogy megelőzhessük még a rendkívüli méretű árvízkárokat is. Az árvízkáron túlmenően más természetű adatok is alkalmasak arra, hogy az árvédelemfejlesztés gazdaságosságát igazolják. Árvédelmi töltésrendszerünk elsőrendű védővonalainak a fentiekben már körvonalazott 350 millió forint értékű fejlesztése jelenleg — csak a volt vízrendezőtársulati ártereket véve figyelembe — kereken 3,9 millió kat. hold kiterjedésű mentesített árterületet érint.' E területnek az ármentesítéssel kapcsolatos igen jellemző adatairól a volt Tisza-Dunavölgyi Társulat 1943. évi jelentése nyújtott érdekes tájékoztatást, amelynek idevágó részét az alábbiakban foglalhatjuk össze: VII. táblázat Az ármentesített területek jellemzi! adatai Az ártér kiterjedése kat. hold A társulati árterek forgalmi értéke az 1941. évben pengőben összes eddigi társulati árvédelmi beruházás pengä Az ártér kiterjedése kat. hold összesen kat. holdanként összes eddigi társulati árvédelmi beruházás pengä Tiszavölgy Dunavölgy 2 980 019 8S9 355 2 163 116 223 707 534 337 230-2000, átlag 693 200-38 500, átlag 988 196 170 77C 50 622 117 Összesen 3 879 374 2 870 650 560 átlag 782 246 792 887 15 Vízügyi Közlemények — 6-4
