Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - II. Babos Zoltán: Árvédelmünk fejlesztésének időszerűségéről

ArvédeImiink fejlesztésének időszerűsége 213 Jóllehet a 6970 km hosszú és 3 275 000 km

2 "vízgyűjtőterületű Mississippi, a 2850 km hosszú és 817 000 km

2 vízgyűjtőterületű Duna, valamint az eredetileg 1400 km (a szabályozása óta 958 km) hosszú és mindössze 157 135 km

2 vízgyűjtőter'Hetű Tisza arányai messze eltérnek egymástól, a fenti összehasonlítás mutatja, hogy Magyarország általában már kiépítette tiszai és dunai védővonalait akkor, amikor Amerikában még csak a kezdeti nehézségekkel birkóztak. A Mississippin sem számoltak kezdetben az árvízszinteknek a begátolás folytán bekövetkező emelkedésével. A sorozatos gátszakadások és meghágások vezettek fokozatosan az 1937. évi árvíz után megállapított egújabb szelvényméretekhez, amelyeknek megvalósításán .iclenlct? dolgoznak. 5. ábra. A Po védőtöltésének méretei az Oglio torkolata alatti szakaszon Fig. 5. Dimensions des digues de protection du Po en aval du confluent de l'Oglio Megemlítjük a felsőolaszországi Pó folyó 150 éves múltra visszatekintő töltésrendszerét, amelyet többszöri erősítés után az 1917. és 1926. évi rendkívüli árvíz tapasztalatai alapján építettek ál az 5. ábrán feltüntetett mintaszelvénynek megfelelően. Jellemző, hogy ezt a folyóméterenként 211—255 m

3 földtömeget képviselő hatalmas töltést is 5 helyen átszakította az 1951. évi újabb katasztrofális árvíz. A Kínai Népköztársaság árvízvédelmi munkáinak sorából kiemelhető a Jangcekiang és mellékfolyói mentén az 1931. és 1935. évi katasztrofális árvizek nyomán a második világháború óta végzett hatalmas töltéserősítési munkálat, amelynek folyamán összesen 3347 km hosszú védővonalat bővítettek ki 68,1 millió m

3 földmozgósít assal. A töltések a főfolyam mentén 4 m, a mellékfolyók mentén 3 m koronaszélességűek, magasságuk helyenként eléri a 13 métert is. Az árvédelmi művek megbízhatóságának és biztonságának a szemléltetésére szinte kínálkoznak a gátszakadásokról és elöntött területekről készített statisztikai adatok, mert ezekkel igazolhatónak látszik az a beállítás, hogy a töltéshálózat fejléttsége már elérte a gazdaságosság szempontjából még megokolható fokot és biztonsága gyakorlatilag teljesen kielégítő. Valóban igaz, hogy hazánkban is az árvédelmi gátak építésének és főleg fokozatos erősítésüknek az előrehaladásával igen jelentékenyen csökkent a gátszakadások és meghágások száma, valamint az ezek következtében árvízkárt szenvedett területek nagysága, tehát a védővonalak a korábbi állapottal szemben viszonylag feltétlenül magasabb értékűvé és általában nagyobb ellenállóképességűvé váltak. Ezen túlmenően azonban ezekből a statisztikai adatokból többet kiolvasni nem lehet, de nem is szabad. A gálszakadások és az árvizek által elöntött területek statisztikája nem alkalmas az árvédelmi töltésrendszer tényleges megbízhatóságának a lemérésére, mert adatai