Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - II. Babos Zoltán: Árvédelmünk fejlesztésének időszerűségéről

ArvédeImiink fejlesztésének időszerűsége 209 gazdasági művelés is nagy átalakuláson ment át. Ez maga után vonta a vízgyűjtőterületek jellegének megváltozását is. Mindezek a körülmények lényegesen módosították a vízlefolyási viszonyokat, és lia fel is tételezhetjük, hogy az időjárási viszonyok a múltbelihez képest lényeges eltolódást nem szenvedhettek, kétségtelen, hogy a lefolyó árvizek vízhozamukban és magasságukban a múltbeliekhez képest árvédelmi szempontból egyre kedvezőtlenebbé váltak. A Tisza árvizei erősen emelkedő irányzatot mutatnak, bár ez a folyamat az utolsó évtizedben enyhülést ígér. Az árvizek 1X30 —1932 között Szolnoknál 211, Csongrádnál 330 és Szegednél 310 cm-t emelkedtek. A Dunán általában kedvezőbb a helyzet, mert a jégmentes árvizek ma már körülbelül kiegyenlített szinten mozognak — a felsődunai szakasz kivételével, ahol az árvízszint helyenként, a niederfeltöltődés következtében, 50 év alatt 80 cm-t is emelkedett. Sokkal veszedelmesebbek azonban a kiszámíthatatlan jeges árvizek, melyek a jégtorlas?ekhatására a Budapest alatti szakaszon 0,50 2,50 m-rel a jégmentes árvizek szintje fölé emelkednek. Jóllehet folyamszabályozási munkákkal a iégtorlódás veszélye lényegesen csökkenthető, mégis számolni kell velük, és az árvédelmi töltések biztonságát ezekre vonatkoztatva kell megállapítani. Az árvizek magasságának növekedő irányzatával, mint természetes adottsággal, számolni kell. Az előidéző számos ok nem szűnt meg, sőt hatása feltételezhetően még erősödni fog. Az árvédelemre nézve oly terhes fenti folyamat végeredményben -a civilizálódás következménye, további fejlődésével együtt a vízjárásbeli kihatások is elkerülhetetlenek lesznek. A mezőgazdaságnak az emberiség szaporodására tekintettel igen kívánatos természetes fejlődése az árvizek részbeni tárolására alkalmas árterületeket egyre szűkebbre szorítja össze, a vízgyűjtőterületekről pedig egyre nagyobb mértékben tarolja le az erdőségeket, melyek a csapadékvizek lefutását késleltetik. Változnak a védővonalak, mert a cél egyre nagyobb területek ármentesítése. Még hullámtereken is nyári gátakkal igyekeznek az árvizek pusztításai alól minél nagyobb területeket kivonni. A sok helyen eddig még csak részlegesen megoldott ármentesítések teljesértékűre való átépítése is természetes folyamat, amely helyenként egészen szembetűnő gyorsasággal fejlődik. Maga az árvédelemfejlesztés is segíti az árvizek magasságának emelkedését, mert a gátszakadások valószínűségének csökkentése ugyancsak a tárolódási lehetőségeket kapcsolja ki. Ezeknek az árvizszínnövelő tényezőknek a kedvező irányú befolyásolása nagyobbrészt kívülesik a lehetőségeinken. Az árvizek magasságának jövőbeni növekedésével tehát egyelőre számolnunk kell és mivel a korszerű termelés a vizek okozta károk iránt az egykori külterjes gazdálkodási módnál összehasonlíthatatlanul érzékenyebb, árvédelmi töltéseink további erőteljes fejlesztése elöl nem térhetünk ki. A rendelkezésünkre álló kevés lehetőségen belül átmenetileg késleltethetjük még az árvízszintek további emelkedését azzal, hogy a mellékvizek teljes rendezését nem szorgalmazzuk, a még nyílt ártereket nem, vagy csak részlegesen ármentesítjük, — azonban ez az elv sokáig nem lesz fenntartható, mert a mezőgazdaság fejlődése követelő erővel fogja ezeknek a területeknek a rendezését is keresztülerőszakolni. De szükség van védővonalaink fejlesztésére, erősítésére azért is, mert egyes szakaszokon nemcsak a koronamagasságban, hanem magtikban a töltéstestekben is vannak komoly hiányosságok. Árvédelmi szempontból nagyobbrészt csak a koronamagasság viszonylatát szokták figyelni, pedig ez nem minden esetben mértékadó, mert legalább ilyen fontos a töltéstestek szilárdsága és ellenállóképessége is. A í^ndelkezésre álló adatokból sajnos ma már nem állapítható meg, hogy a múltbeli gátszakadások közül hány volt meghágás, és hány átázás következménye. Ëppen a gátkorona-magasság fontosságának fenti közkeletű szemléletével függ össze az a nagyon figyelemreméltó tény, hogy árvizek alkalmával az elemi erőktől való félelemmel átitatott érdekeltekre, árvédekezőkre döntően fontos lélektani hatást 1 4 Vízügyi Közlemények — .4-7