Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - II. Babos Zoltán: Árvédelmünk fejlesztésének időszerűségéről

210 *Babos Zoltán gyakorol az árból még kiemelkedő koronának a magassága. Ha ez kismértékű, nagyon könnyen elliarapódzik az embereken a pánikhangulat, amely több esetben már az árvédelem csődjére, összeomlására vezetett. Az árvédelem-fejlesztés szempontjából különös figyelmet érdemelnek a legmagasabb árvízszintek. A fejlesztés szükségességének ellenzői szerint ezek a rendkívüli nagyságú áradások oly ritkán, oly kis valószínűséggel fordulnak elő, hogy emiatt a töltésrendszert túlzottnak minősített méretekre kiépíteni teljesen gazdaságtalan lenne.. * » Az olyan árvédelmi töltéshálózatra, melyet a hazaihoz hasonló méretekkel már megépítettek és többször megerősítettek, a kiépítés szempontjából mértékadónak tekintett árvízszinteknél alacsonyabb áradások komoly veszélyt csak kivételes körülmények között jelentenek. Nem is ezek azok, amelyek miatt a továbbfejlesztést szorgalmazni kell, hanem az eddig ismert árvizeket is meghaladó rendkívüli méretűek. Ezek a katasztrofális árvizek eredetüket tekintve, igen különbözőek. Nem feltétlenül szükséges, hogy magasságuk minden eddigit meghaladjon. Kivételesen kedvezőtlen csapadékeloszlás annyira megnövelheti a mértékadónál alacsonyabb árvizek tartósságát, liogy még az egyébként kifogástalan méretű és erősségű töltések is teljesen átáznak, majd megcsúsznak vagy szétfolynak. A legutolsó két évtized alatt világszerte előfordult katasztrofális árvizek okai között szerepelt például a rövid idő alatt lehullott rendkívül heves csapadék (a Jangcekiang és Hcangho, a Mississippi, valamint az indiai folyamok ismert katasztrofális árvizei), a csapadék rendkívüli kiterjedése, amikor az egész vízgyűjtőterületet egyszerre egyenletesen borította (a Po 1051. évi pusztító árvize), továbbá az átázott, vagy átfagyott felszínű vízgyűjtőre hullott jelentékeny, de nem rendkívüli csapadék, amelyből a talaj nem tudott semmit sem felvenni. Ùgyanez a helyzet akkor, ha fagyott talajra hullott nagytömegű hó váratlanul jött gyors olvadása egyszerre terheli meg a völgyi vízmedreket (példák erre az 1040 — 1942. évi hazai árvizek). Az 1040. évi tavaszi országos árvizeink, valamint az 1047/48. telén a Felsőtiszán •jelentkezett árvíz is, a körülmények kedvezőtlen alakulása miatt váltak oly veszélyesekké. Az előbbi esetben a fagyott talajra hullott rendkívül sok csapadék és erős jégképződés, a gyors hóolvadás, valamint az összes folyóknak egyidejű áradása, utóbbi esetben az előző 100 év alatt nem tapasztalt, ugyancsak igen kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a lefolyási tényezőben valószínűen bekövetkezeti eltolódás idézte elő a szélsőséges helyzetet. Ez bármikor megismétlődhetik és, mint alsó fekvésű árvédekezőknek, a kedvezőtlen körülmények összetevődését el kell majd viselnünk. A múltbeli adatok szerint az árvizeket ilyen károsan befolyásoló márciusi hidegek általában 0 évenként jelentkeznek, viszont az 1040. évihez hasonló jeges árvízzel fenyegető szélsőségesen hideg tél a számítások szerint 55 évenként várható. Eszerint a kedvezőtlen körülmények kivételes összejátszása folytán kialakuló rendkívüli árvizek ellen kell magunkat felvérteznünk. A világ közelmúlt katasztrofális árvizeiből levonható egyik legfontosabb tanulság az, hogy ezek nyomán váratlanul újra és újra bekövetkezhetnek ilyen rendkívüli áradások. Gyakoriságukra a valószínűségszámítások lennének hivatottak adatokat szolgáltatni, tapasztalat szerint azonban értékesebb eredményekre csak akkor lehet számítani, ha a levezetés nagyon hosszú megfigyelési sorozatokra támaszkodhat. Ilyenek azonban nemcsak itthon,, hanem a külföldön is csak elvétve állanak rendelkezésre. Emellett az adatok nem nyújtanak felvilágosítást a bekövetkezés közelebbi idejére. A tapasztalatok szerint a rendkívüli árvizek, rácáfolva minden feltevésre, gyakran szorosan, olykor hosszabb sorozatokat alkotva, követik egymást. (A Mississippi 1912 és 1913. évi nagy árvizei, a Jangcekiang 1931. és 1935. évi katasztrofális árvizei, a Missouri és Felső-Mississippi 1951 és 1952. évi árvizei, az 1876-1878-1879-1880-1881. évi hazai pusztító árvízsorozat.) • A rendkívüli méretű katasztrofális árvizek ismétlődési valószínűségét, gyakoriságát, kielégítő megfigyelési anyag hiányában, ma még nem tudják kellő megbízhatósággal kiszámítani. Ezért hatalmas árterületek biztonságát nem lehet ettől