Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele

Ábrázolás log.-hálózatban 13 _ fíi#

3 - Hl H

1 - 2H

t + Я, A 7. ábrán а Duna nagymarosi szelvényének vízhozamgörbéjét tüntettük fel. A Qf = 8000 m

3/sec és Q

t = 2000 m'/sec vízhozam mértani középarányosa Q

t = = У2000 • 8000 = 4000 m'/sec, és a megfelelő vízállások H

3 = 5,98 m, H

t = 2,05 m és .HV;= 3,67 m. Ezekkel az értékekkel az (1,4) egyenletből : 2,05 • 5,9

8 - 3,67

2 1,22 Il„ = = — = — 1,77 m 0 2,05 - 2 • 3,67 + 5,98 0,69 ami a 6. ábráról leolvasott H„ = 1,76 m értékkel véletlenül teljesen megegyezik. 7. ábra. Я

0 meghatározása számítással a közelítően megrajzolt vízhozamgörbe 3 pontja alapján (Duna, Nagymaros) Fig. 7. Détermination de Ы

0 par calcul basé sur 3 points de la courbe des débits 3. A vízhozamgörbe megszerkesztése lényegesen egyszerűsbödik, ha a mérési pontokat kettős logaritmus-hálózatban rakjuk fel. Az (1,1) egyenletből ugyanis, áttérve a logaritmusokra log Q = log A + n log (Я - H

0) (1,1a) vagyis a függőleges tengelyre Q logaritmusait, a vízszintes tengelyre (Я — H

0) logaritmusait rakva fel у = a + nx alakú egyenest kapunk.