Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - II. Babos Zoltán: Árvédelmünk fejlesztésének időszerűségéről

202 Babos Zoltán A Duna Budapest alatti védővonalán a töltéseket a tényleg észlelt ieges árvízszint felett 50 cm koronamagasságra kell átépíteni. Megjegyzendő, hogy egyes szakaszokon a már folyamatban lévő munkálatoknál, a kedvező adottságokat kihasználva, a töltés- koronáját a fentiekben megadottnál magasabbra emelik és ezzel megközelítik a végleges szabványmagasságokat is. Ezekkel a legújabb előírásokkal szemben a Tisza völgyében ezidöszerint még jelentékény hiányosságok mutatkoznak. • A folyó hazai legfelső szakaszán, Tiszabecs és Vásárosnamény között, valamint ennek a szakasznak a mellékvizei mentén, éppen az említett 1947/48. évi árvíz tapasztalatai szerint jelentékeny fejlesztő-munkára van szükség". Ez a munka folyik, sőt jórészt már el is készült. A vásárosnamény— záhonyi szakaszon a jobbparti töltés hiányosságait kell még kiküszöbölni. A következő, záhony— tokaji, szakaszon általában kielégítő a helyzet ; csak kisebb megerősítések kívánatosak helyenként egyrészt a Tisza, másrészt a Bodrog és a Lónyai-csatorna mentén. Annál kedvezőtlenebbek a viszonyok á Tokajtól Tiszafüredig terjedő mindkétparti tiszai védővonalon, ahol a töltés koronamagasságában is érzékeny hiányosságok mutatkoznak. Tovább, Szolnokig, a védőgátak hiányosságai enyhülnek, a szabványméreteket azonban következetesen még itt sem érték el. Szolnoktól Csongrádig a helyzet ismét erősen rosszabbodik, mert a jobbparton nagyrészt még kiépítetlenek a töltések, a balparton pedig végig komoly hiányok vannak. Az árvizek által leghosszabb ideig igénybevett csongrád —szegedi szakaszon sincs az árvédelmi töltés mindenütt a szabványméreteknek megfelelően megerősítve. A Tisza mellékfolyói mentén még kedvezőtlenebb a helyzet. A Hernád mentén folyamatban van a védővonalak megépítése, a munkának jelentékeny része azonban még hátra van. A Zagyva mentén, Ujszász felett — rövid szakasztól eltekintve — még teljesen hiányoznak a töltések. Komoly hiányosságok vannak a Kőrösök és mellékvizeik mentén, sőt itt a Hármaskőrös öcsöd—kunszentmártoni öblözete még teljesen védtelen. A Maros mentén ugyancsak jelentékeny erősítő munkára van szükség, különösen a jobbparti védővonalon. A Duna völgyében viszonylag kedvezőbb a helyzet. A folyam Gönyü feletti szakaszán az árvízszint állandó emelkedése miatt a töltések emelésére és erősítésére van szükség. Gönyü —Budapest között kisebb hiányosságokat kell csak pótolni, ellenben a Szentendrei- sziget védővonalát szabványméretekre még ki kell építeni. Budapest alatt egészen Mohácsig a jeges árvizek szintjéhez viszonyítva szintén jelentékeny hiányosságok mutatkoznak, amelyeket mindkét parton ki kell küszöbölni. A Duna mellékfolyói közül a Rába, Rábca, Lajta és a Sió töltéseit meg kell erősíteni. Összefoglalva a fentieket, megállapítható, hogy a letűnt kor vétkes hagyatékaként árvédelmi töltéseink a mértékadó árvízszintekhez viszonyítva a szabványméretekkel rögzített biztonság feltéíeleit ezidöszerint sok helyen nemcsak erősségük, hanem még koronamagasságuk tekintelében sem elégítik ki. Különösen érzékenyek a koronamagasság tekintetében mutatkozó hiányosságok: helyenként a töltéskórona színei, sőt alatta marad a mértékadó árvízszintnek. 3. Arvédelmünk fejlesztésének lehetőségei Árvédelmi töltésrendszerünk fejlesztésénél kétféle'módszer alkalmazása kerülhet szóba. Az egyik a hazánkban eddig is követett sokévtizedes múltú eljárás, amelyet különben tőlünk függetlenül a legújabb időkig széleskörűen használtak az egész világon. A másikat az újabb időkben a valószínűségszámítás módszereivel dolgozták ki. Ez a módszer emberi számítás szerint gyökeres megoldást nyújt. A nálunk alkalmazott tisztán gyakorlati módszer szerint az eddig ténylegesen lezajlott legkiemelkedőbb árvizek nyújtotta tapasztalatok alapján minden jelentékenyebb folyóra, illetve ezek hosszabb-rövidebb szakaszaira megállapították a mértékadó