Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - II. Babos Zoltán: Árvédelmünk fejlesztésének időszerűségéről

ÁR VÉDELMÜNK FEJLESZTÉSÉNEK IDŐSZERŰSÉGÉRŐL Irla : BABOS ZOLTÁN ETO. 627.51 (439.1) : 383 A közelmúlt 30 esztendő során a világ minden táján jelentkezett hatalmas árvizek figyelmeztetőül szolgálnak nemcsak a közvetlenül érintett területek lakosságának, hanem a más országokban érdekelteknek is. A közelmúltban, 1947/48 telén, mi is részesei voltunk egy ilyen, szerencsére szűkebb korlátok közé szorult rendkívüli árvíznek, amely ismét felszínre dobta az árvédelem kérdését. Ez annál is inkább időszerű, meri egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet arra, hogy ismét esedékes hazánkban a nagyon csapadékos évek beköszöntése, melyek kiszámíthatatlan következményekkel járnak. Méltán feltehetjük mi is a kérdést, vájjon mennyire ellenállóak a töltéseink ? A szocializmust építő hatalmas munkánk és beruházásaink közepette ez nemcsak megokolt. Az illetékeseknak egyenesen kötelessége is, hogy e sorsdöntő kérdéssel mélyrehatóan foglalkozzanak, mert elhanyagolása a számos külföldi figyelmeztető példa szerint országos katasztrófára is vezethet. Meg kell vizsgálni a kérdést és megvilágítani a legkülönbözőbb szempontokból még most, a súlyos idők bekövetkezése előtt, nem úgy, ahogy az Egyesült Államokban, Olaszországban, Angliában és Hollandiában voltak kénytelenek tenni, a katasztrófát követően. 1. Ármentcsítéssünk és árvédelmünk malijáról Ármentesítő és árvédelmi munkáink kezdeti szakában, 1846 — 1870 között, az első töltéseket nagyon változatos méretekkel és sokhelyütt az egyéni érdekeket szolgáló vonalozással építették meg. Komoly tapasztalataik ezen a téren még nem voltak. Maga a műszaki feladat is még kiforratlan volt, de még ha ki is lehetett volna jelölni a helyes utat, a munkálatok tervezői és irányítói — akik a feudális érdekek szövevényében őrlődtek — aligha tudtak volna hozzá kitartóan ragaszkodni. Természetesen ennek megfelelően az első árvédelmi gátak nyújtotta biztonság is igen változó volt r nagyobb a tőkeerős nagybirtokosok uradalmaiban, és lényegesen csekélyebb a szegényparasztok művelte területeken. Az ármentesítés gyökeresen megváltoztatja a folyók lermészetes életrendjét, ezért következményei is súlyosak. A rendezett vízfolyások árhullámai általában megrövidülnek és magasabbakká válnak, vízhozamuk megnő, viszont töltések közé fogott és megszűkített ármedrük ezt a vízmennyiséget csak a múltbelinél magasabb szinten tudja emészteni. Amilyen ütembiMi halad előre az ármentesítés, olyan mértékben követi az árvízszintek emelkedése. Jóllehet e törvényszerűségre már Vásárhelyi Pál felhívta a figyelmet, a korai halálával vezér nélkül maradt hatalmas munkálatnál nem voltak reá kellő tekintettel. A lefutó árvizek az ármederben évrőlévre magasabbak lettek, a gyenge és egyenlőtlen biztonságú gátak védőlánca hol itt, hol ott pattant szét. A gátszakadások hosszú sora bizonyította, hogy ármentesítésünk munkája még távolról sincs befejezve.