Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - I. Jolánkai Gyula: Duna-tiszaközi hajózható, öntöző- és vízierőtermelő főcsatorna

196 Jolánkai Gyula révén a duna-tiszaközi hátságnak mind a dunai, mind a tiszai lejtőjén az öntözésre igen tág lehetőség nyílik. Az uralt terület hatalmas — több százezer hektár. Azt, hogy ebből a területből mennyi lenne öntözésre berendezve és mennyi lenne az ehhez szükséges öntöző vízmennyiség, nem kell itt megítélnünk. Ez a vízmennyiség, a tárgyalásunk alapjául szolgáló 100 m

3/s-hoz képest mindenesetre többletet jelentene. Ebben a tanulmányban azonban ezzel mint a vizsgált kérdéstől függetleníthető, tisztán öntözési kérdéssel, nem látszik szükségesnek részletesebben foglalkozni. Elegendőnek tűnik a csatorna értékelésével kapcsolatban — a következő bekezdésben leírtakon felül — arra a tisztán minőségi megállapításra szorítkozni, hogy a vizsgált többfeladatú magasvezetésű csatorna lehetőséget ad — az átemelő szivattyútelep és a csatornaszelvény megfelelő bővítése révén — a duna-tiszaközi hátság lejtőin közelítőleg a 106 m A. f. magasságnál alacsonyabb fekvésű_területek nagyrészének gravitációs öntözésére. Ezeknek a területeknek nagyrésze az eddigi öntözési elképzelések határain kívül esett, mert a mélybevágású átvezetés csak a 12 m-rel alacsonyabban, a 94 m A. f. szint alatt fekvő, területek uralásának lehetőségét adta meg. Az öntözésekkel való kapcsolat miatl — az előző bekezdésben leírtakon túlmenően — szükségesnek látszik itt még arra is rámutalni, hogy a Dunából a Tiszába történő vízátvezetés tiszai torkolatának öntözési, de ezen kívül az ipari- és ivóvízellátási, közegészségügyi, biológiai, üdültetesi és sport, szempontokból is Tiszaugnál jóval feljebb — mindenestre legalább a tiszaburai tervezett vízlépcső felett — lenne a legkedvezőbb helye. A terepadottságok és a kedvező vízienergiatermelési lehetőség viszont a tiszaugi torkolatot írják elő. A Tiszavölgy távlati — 1 millió kat. holdra terjedő — öntözésének ezidőszerint még nincs elfogadott vízbeszerzési és vízelosztási sémája. Ennek kialakítása során mindenképpen megvizsgálandónak látszik tehát a magasvezetésű többfeladatú duna-tiszaközi csatornának az itt tárgyaltnál nagyobb vízvezetöképességü olyan változata, amelyből Kecskemét környékén 107 m A. f. szinten észak felé kiágazna egy a Laskó-patak völgyéig érő öntöző-főcsatorna. Ez az öntöző-főcsatorna nemcsak a Gerje-Perje, Tápió, Zagyva és Tarnavölgy egy részének öntözésre alkalmas területeit láthatná el vízzel. Ezen felül és egyúttal alkalmas fenne még arra is, hogy aszályos években a Tisza vízhozamát a Laskópatakon és a Kis-Tiszán át a tiszaburai duzzasztó felett megszaporítsa. Megjegyzendő, hogy ez a csatorna a Gács Lajos által tervezett mélybevágású Duna—Tisza-csatorna-tervben már megtalálható, csak természetesen a mélybevágás miatt kereken 12 m-rel alacsonyabb szinttel. A szóbanforgó csatorna költségek szempontjából természetesen összehasonlítandó volna a tiszai kisvízhozamoknak tározással történő megfelelő megszaporításával. A két megoldás közötti választás éppen a költségek alakulásán múlik. 3. A hajózás A tanulmányunkban tárgyalt csatorna értékelésénél, a vízierőtermelés és az öntözés hasznának megvilágítása után, a hajózás által termelhető értéket is meg kell határozni. Erre azoknak a tanulmányoknak a felhasználása nyújt módot, amelyeket a Duna—Tisza hajózó csatorna gazdaságosságának megállapításánál végeztek. Lampl—Hallóssy : „A Duna—Tisza-csatorna" című könyve V. fejezetében Hock Károly foglalkozik a csatorna gazdasági jelentőségével, aminek során összefoglalóan tárgyalja az ő előtte végzett gazdasági számításokat is. Vizsgálatai a hivatkozott könyv 297. oldalán található „Összefoglalás" szerint arra az eredményre vezettek, hogy a hajózócsatorna évi 3 millió tonnás várható forgalma mellett az évi tiszta jövedelem 57 millió forint. A Hock Károly által végzett vizsgálatokat követően 1948-ban az Országos Tervhivatal és a Közlekedés- és Posta ügyi Minisztérium is