Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - I. Jolánkai Gyula: Duna-tiszaközi hajózható, öntöző- és vízierőtermelő főcsatorna

Duna—Tiszaközi főcsatorna 197 vizsgálta a várható kezdeti forgalom mértékét, és évi 1,5 és 2 millió tonna között i értékűnek becsülte. Ha ezek után, igen borúlátóan, csak évi 1,5 millió tonnás forgalommal számolunk — és a biztonság ja-vára elhanyagoljuk azt, hogy az 1916—48-ban végzett vizsgálatok idején még nem volt előrelátható a Tiszavölgynek az a gazdasági fellendülése, amely az ott tervbevett iparosítás következtében minden bizonnyal be fog következni és a tömegáruk szállításának növekedésével fog járni — a csatorna hajózási üzemének tiszta jövedelmét kereken évi SO millió forintra vehetjük fel. 4. Létesítési költségek Állítsuk ezuLán szembe a csatorna gazdasági eredményeivel létesítésének költségeit. Ez utóbbiak tervek nélkül természetesen csak közelítéssel állapíthatók meg. A költségek az alábbiak szerint becsülhetők : /1 többfeladatú magasvezetésű Duna — Tisza-csatorna költségbecslése : 1. Munkák a Soroksári-Dunaág felső torkolatánál 50 millió Ft 2. 6;> mió m

3 földmunka, 12 Ft/m

3 720 „ 3. 260 km partbiztosítás, 0,25 mió Ft/km 65 ,, ,, 4. 460 000 m

2 burkolat a felvízcsatorna és a napi tározók töltésein, 70 Ft/m

2 32 „ 5. 35 hid, egyenkint átlag 2 mió Ft 70 ,, ,, 6. 4 hajózsilip, egyenkint átlag 25 mió Ft 100 ,, „ 7. Szivattyútelep 100 m

3/s-ra 80 „ „ 8. Vízierőtelep 400 m

3/s-ra 300 „ „ 9. Vízierőtelep 100 m

3/s-ra 100 „ 10. Egyéb munkák 183 „ összesen: 1700 millió Ft A költségek legjelentősebb tétele a 60 millió m

3 földmunkára beállított 720 mió Ft. A mennyiség meghatározásánál a biztonság javára feltételeztük, hogy a csatorna vízszine átlagosan 3 in mélyen van a terepszint alatt. Azért vettünk fel ilyen nagy mélységet, liogy a csatorna vízszine biztosan egybeessék a közepes tala.jvízszinnel, amire a vízveszteség minimumra csökkentése végett van szükség. A 12 Ft-os egységárral kapcsolatban meg kell említenünk, hogy a földmunka csak akkor lehet ilyen drága, ha nem a legkorszerűbben gépesített módon történik. Biztonságból mégis 12 Ft-tal számoltunk. Ennek ellenére nyilvánvalónak látszik, hogy ilyen nagy földmunkához — amilyenhez hasonló Magyarországon eddig még nem fordult elő, — ha egyszer sor kerül rá, a legkorszerűbb földmunkagépeket kell beszerezni. A földmunka nagyrésze előnyösen volna forgófejes hidraulikus úszókotrókkal végezhető a Soroksári Dunaágból, ill. folytatólagosan a gerinctartánynak a nyugati végéből kiindulóan. Ilyen munkamódszerrel a 12 Ft-os egységár lényegesen csökkenthető lenne, ha tekintetbe vesszük, hogy irodalmi adatok szerint (Annales des Ponts et Chaussées: No. 6., Nov. —

Dec. 1952., p. 670) nagy hidraulikus kotrógépekkel végzett munkáknál 10 cent körüli árak alakultak ki. Ilyen szemszögből nézve egyáltalán nem látszik irreálisnak a 4 — 5 Ft/m

3-es átlagos egységár feltételezése sem, ami azt jelentené, hogy a csatorna 1700 milliós költsége 450—500 millió forinttal csökkenthető volna. 5. Л gazdaságosság A csatorna gazdaságosságára nézve a fentiekből a következő képet kapjuk. A vízierőtermelésből származó 37 millió Ft/év és a hajózásból származó 30 millió Ft/év, összesen 67 millió Ft/év jövedelem 4%-a az 1700 millió forintos létesítési költségnek. A csatornát tehát még akkor is érdemes lenne, egyedül a vízierő terme-