Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - I. Jolánkai Gyula: Duna-tiszaközi hajózható, öntöző- és vízierőtermelő főcsatorna

Duna—Tiszaközi főcsatorna 191 Elektromos csúcsenergia termelése végett világszerte építenek szivattyús tározóval működő vízieíőtelepeket, amelyek az elektromos energiafogyasztás csúcsigényeinek idején szolgáltatják vissza azt az energiát, amelyet a legalacsonyabb energiafogyasztás órái alatt a magasan fekvő tározótavakba- felszivattyúzott víztömegek helyzeti energiájaként elraktároztak. A szivattyús tározóval működő vízierőmüvek 10—50%-os energiavesztséggel dolgoznak. Ennek ellenére kiegyenlítőszerepükkel gazdaságosabbá tudják tenni az elektromos energiatermelést. A magasvezetésű többfeladatú Duna-Tisza-csatorna alkalmat nyújtana olyan — ugyancsak víztározással működő — elektromos csúcsenergiatermelésre, amelynél nem lépne fel energiaveszteség, hanem éppen ellenkezőleg : tekintélyes energianyereséggel lehetne számolni. A magasvezetésű többfeladatú Duna-Tisza-csatorna tervéhez és megépítéséhez nem fűződik az a nagymértékű kockázat, amelyről a mélybevágású — ugyancsak többfeladatú — csatornával kapcsolatban fentebb megemlékeztünk. Ha tehát a magasvezetésű többfeladatú csatorna a tervezés során gazdaságosnak mutatkozik, megépítésének nem lehet akadálya a kockázattól való idegenkedés és aggodalom. 111. A magasvezetésű többfeladatú Duna—Tisza-csatorna leírása A magasvezetésű többfeladatú Duna-Tisza-csatorna számára olyan nyomvonalat kell keresni, amelyen a lehető legkevesebb vízlépcső építésére van szükség. Ezt kívánja mind a szivattyús víztáplálás, mind a vízierőtermelés. Minél kevesebb a lépcső, annál kisebb beruházással és üzemköltséggel oldható meg a víztáplálás és az energiatermelés. A hajózás érdekei is a vízlépcsők számának csökkentése mellett szólnak. A mély bevágás, ill. a magasra való szivattyúzás elkerülése érdekében természetesen arra kell törekednünk, hogy a csatorna a duna-tiszaközi hátság nyergén haladjon át. Az 1. ábrán látható az a nyomvonal, amely a Duna-Tisza-közének 10 m-es szintvonalakat tartalmazó térképén a fenti elvek alapján kijelölhető. A nyomvonal 30 km hosszúságban megegyezik a dunaharaszti—kecskémét—újkécskei magasvezetésű, csak hajózásra szolgáló csatorna nyomvonalával. Ezt a szakaszt a hároméves terv során, félszelvénnyel, már ki is építették. Gyónnál a csatorna egyetlen lépcsővel (szivattyútelep ; I. hajózsilip) emelkedik fel a gerinctartány magasságára. Ez a magasság a duna-tiszaközi hátság nyergének mintegy 110 m A. f. magasságú talajvízszintjéből állapítható meg azzal, hogy ott a talajvíz csak megengedett módon süllyesztessék le. Ezen az alapon a nyeregben a gerinctartány vízszine — első közelítéskent — 107,5 — 108,0 m A. f. magasságúnak vehető fel. Ebből — a gerinctartányban folyó víz esését 2 cm/km-nek véve — Gyónnál 108,6 m A. f., a gerinctartány tiszai végénél pedig 107,0 m X. f. üzemi vízszíntmagasság adódik. A csatorna tiszai torkolataként a Tiszaug községgel szemben lévő tiszaparL kívánkozik. Ezt a helyet a Duna-Tisza-csatorna torkolata részére elsőnek Kontur György mérnök javasolta azért, mert itt a 110 m-es szintvonal — a szóbajövő tiszaszakaszon egyedülálló módon — a tiszaugi holt Tiszát 6 km-re megközelíti. A hirtelen terepesés teszi lehetővé, hogy a legkevesebb lépcsővel ereszkedjünk le a gerinctartány szintjéről a Tisza szintjére. A leereszkedés célszerűen két lépcsővel oldható meg : 1. a 107,0 m A. f. szintről a 86,6 m A. f. szintre, a Tisza helyi legmagasabb árvízszintjére (LNV), aminek folytán ennek a lépcsőnek a magassága állandó (1. vízierőmű ; II. és III. hajózsilip); 2. a 86,6 m A. f. szintről a Tisza mindenkori vízszíntjére (2. vízierőmű ; IV. hajózsilip). A gerinctartány tiszai végénél a csúcsenergiatermelés érdekében napi tározómedencét kell létesíteni (

Schwellbecken). A napi tározótól magasvezetésű csatornái