Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - IV. Szesztay Károly: Statisztikai módszerek a mérnöki hidrológiában. (Áttekintés a statisztikai módszerek alkalmazásáról)

Statisztika a hidrológiában 153 hatjuk а к = (1 + C

v Ф) és a Q

p — M • к értékeket. Az összetartozó p és Q

p értékpárok a 13. ábra középső görbéjét jelölik ki. A görbe mentén kereszttel jelölt pontok a (27) képlettel számított és a 3. táblázat 10. rovatában megadott tapasztalati valószínűségének felelnek meg. A vizsgálatok kiegészítéseként a 10. táblázatban összefoglalt adatok alapjánmegszerkesztettük a Tisza tokaji szelvényére az évi legnagyobb és legkisebb vízhozamok valószínűségi görbéjét is. Az évi legnagyobb vízhozamok 1901 — 1943 időszakra terjedő adatainak a 3. táblázathoz hasonlóan végzett feldolgozásával a M

ma

x = 1885 m

3/sec, C

v ma

x = 0,401 és C

s ma

x = 1,28 paramétereket kapunk. A paraméterek ismeretében a valószínűségi görbét (13. ábra felső görbéje) a középvízhozamoknál leírt módon szerkesztettük meg. A kereszttel jelölt tapasztalati valószínűségeket a 10. táblázat 3. rovatában megállapított m nagyságrendi sorrend alapján a (27) képletből számítottuk. Az évi legkisebb vízhozamok 1901 — 1943 időszakra vonatkozó adatainak (10. táblázat 4. rovata) feldolgozásával a M

mi

n = 100,3 m

3/sec; C

u mi

n = 0,342 és C

smi

n = l,05 paramétereket kaptuk, melyek alapján az előzőekben tárgyalt lépéseket elvégezve, a 13. ábra alsó részén megrajzolt valószínűségi görbét és tapasztalati valószínűségi pontokat szerkesztettük meg. Az évi legnagyobb és legkisebb vízhozamokra vonatkozó adatokat szintén a Vízerőmű Tervező Iroda Előlervezési Osztályának feldolgozásából vettük át. Megjegyezzük, hogy az évi maximumok vizsgálatakor az adatok egyneműségének követelménye értelmében — tulajdonképpen az árvizek eredete (összetétele) szerint — két adatsort kellett volna különállóan tanulmányoznunk : 1. a hóolvadással és esőzésekkel kapcsolatos „vegyes" összetételű tavaszi árvizeket; 2. a nyári, vagy őszi „esőzéses" árvízeket. Minthogy ez utóbbiak a vizsgált szelvényben csak egészen rendkívüli kivételként (a vizsgált 43 évi időszakban egyszer) jelentik az évi maximumot, ezek különálló vizsgálatától eltekintettünk és az évi maximumokat egyetlen adatsorként állítottuk össze. A bemutatott példához hasonlóan vizsgálhatjuk az évnél rövidebb időszakok (öntözési idény vagy az energiatermelés szempontjából mértékadó nyári és őszi-téli hónapok stb.) vízjárásának közepes és szélsőséges adatait is. IX. VÍZÁLLÁSADATOK STATISZTIKAI VIZSGÁLATA A vízépítési tervezéseknél — a vízhozamadatokon kívül — sokszor kell a hidrológiai előmunkálatok során jellemző vízállásértékeket megállapítani. Feladat lehet az év (vagy valamely más időszak, pl. öntözési vagy hajózási idény) szélsőséges vagy átlagos vízállásának tanulmányozása és bizonyos megadott biztonsághoz (előfordulási valószínűséghez) tartozó vízállásértékek megállapítása. A vízállásértékek statisztikai módszer szerint végzett vizsgálatánál (a vízállások valószínűségi görbéjének meghatározásánál) nem közvetlenül a vízállás-észlelési adatokat, hanem a megfelelő Q vízhozamadatokat kell a statisztikai módszerek szerint feldolgozni és a H vízállásértékekre csak közvetve a Q = í(II) összefüggés alapján szabad következtetni.