Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - IV. Szesztay Károly: Statisztikai módszerek a mérnöki hidrológiában. (Áttekintés a statisztikai módszerek alkalmazásáról)

Statisztika a hidrológiában 137 Az aszimmetria-tényező értéke 'a (18) képletből : Г(А--1)

3 1,173 C

s = — — = 0,86 n • Cl 43 • 0,316

3 A fenti paraméterekkel meghatározott valószínűségi görbét a 13. ábrán látjuk. 3. A statisztikai paraméterek meghatározása észlelési adatok hiánya esetében Az előző fejezetben láttuk, hogy a statisztikai paraméterek számításához a gyakorlat kívánta pontosság betartása mellett meglehetősen hosszú észlelési adatsorra van szükség. Az M átlagérték és C„ variációs tényező számításához — nem túlzottan szélsőséges vízjárás esetében — 20—25 év, a C

s tényező (18) képlet szerinti számításához pedig legalább 50—60 év adatára volna szükség. Minthogy ilyen terjedelmű adatsor csak ritkán áll rendelkezésre, gyakran felmerül annak a szüksége, hogy az észlelési adatok részleges vagy teljes hiánya miatt a paraméterek értékét közvetett eljárásokkal határozzuk meg. a) A vízhozamok M sokévi átlagértékének meghatározásában ilyenkor a szomszédos, hasonló jellegű és jobban tanulmányozott (hosszú észlelési sorral rendelkező) vízgyűjtőterületekre támaszkodhatunk, vagyis a hidrológiai analógia módszereihez folyamodhatunk. A vízhozam értékét ilyenkor mindig az F km

2 kiterjedésű vízgyűjtőterület egységnyi részére vonatkoztatott 1000 0 liter sec • km

2 fajlagos lefolyás alakjában fejezzük ki. Ha a vizsgálandó mederszelvényre vonatkozóan egyáltalában nincs vízrajzi adat, a kisegítő (analóg) vízgyűjtőterületet az éghajlati, domborzati, talajtani stb. adottságok tanulmányozása alapján kell megválasztani. A kisegítő vízgyűjtőterület (legalább 25—30 évi) észlelési adataiból számított fajlagos lefolyás q

0 sokévi átlagértékéből a keresett q

x értéket a Я

х = щ 4o (20) képlettel számíthatjuk, ahol jV

0 = a kisegítő vízgyűjtőterület évi csapadékának hosszúidejű átlagértéke és N

x — a vizsgálandö vízgyűjtőterület évi csapadékának hosszúidejű átlagértéke. Ogievszkij ([1], 286. oldal) adatai szerint a fajlagos lefolyás átlagértéke 200 ) 400 km

2-nél nagyobb vízgyűjtőterületek esetében a terület nagyságától független, tehát ilyenkor a (20) képlet közvetlenül alkalmazható. Ellenkező esetben (amikor F < 200— — 400 km

2) a számításnál a vízgyűjtőterületek nagyságát is figyelembe kell venni. Kívánatos természetesen, hogy több analóg vízgyűjtőterületet használjunk fel, vagyis a q

x értékét több kisegítő q

0 adatból határozzuk meg. b) Gyakran adódhatnak olyan esetek, amikor a vizsgálandó mederszelvényről rövid idejű (4—6 év vagy ennél hosszabb időszakra terjedő) észlelési adatok állanak rendelkezésre. Ilyenkor az évi lefolyás átlagértékének (és a C„ tényezőnek) számításánál általában célszerűen alkalmazható az észlelési sor meghosszabbításának módszere, amelyben valamely hosszú észlelési sorral rendelkező mederszelvényre meghatározott kapcsolati vonalra támaszkodunk.