Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - IV. Szesztay Károly: Statisztikai módszerek a mérnöki hidrológiában. (Áttekintés a statisztikai módszerek alkalmazásáról)

Statisztika a hidrológiában 129 séges. Valamely görbe által határolt területrészt a görbe egyenletének — a (7) és (8) kifejezések szerint értelmezett — határozott integrálja adja meg, és a területrészek x-tengely menti változását az integrálgörbe szemlélteti. Az eloszlási (gyakorisági) görbe integrálgörbéje — vagyis a valószínűségi görbe — tehát közvetlenül választ ad az egyes vízhozamértékek előfordulási valószínűségével kapcsolatos kérdésekre. Az (1) és (2) egyenlettel meghatározott Pearson III. típusú eloszlási görbe integrálását kellett tehát elvégezni, amikor Foster és Ribkin a valószínűségi görbe ordinátáinak meghatározására szolgáló — fentebb közölt— táblázatukat kidolgozták. Az integrálgörbe jellegét és az eloszlási görbével való kapcsolatát a 4. ábra vázlata mutatja. A valószínűségi görbe (4. b ábra) J inflexióspontja az x = M

0 modusértékhez kerül, az 50% tartósságú M

d medián-érték területfelezésből, az M számtani középérték pedig az a) ábra súlyponti ordinátájaként adódik. A valószínűségi görbének a statisztikai paraméterek és a Foster—Ribkin táblázat alapján történő esetenkénti megszerkesztésével a későbbiekben (VIII. fejezet) még foglalkozunk. V. A STATISZTIKAI PARAMÉTEREK MEGHATÁROZÁSA 1. A kiindulási adatok minőségi elemzése A következőkben rátérünk a statisztikai módszerek és a valószínűségi görbe állandóinak — a statisztikai paramétereknek — esetenkénti meghatározására. Mielőtt a rendelkezésre álló észlelési adatok vagy ( a későbbiekben ismertetendő) közvetett eljárások alapján hozzákezdenénk a statisztikai paraméterek meghatározásához, minden egyes esetben foglalkoznunk kell a statisztikai eljárások „sorsdöntő" és soha el nem hagyható mozzanatával, a kiindulási adatok minőségi vizsgálatával. Tanulmányoznunk kell a vizsgált mederszelvényhez tartozó vízgyűjtőterületet abból a szempontból, hogy az észlelési adatok beszerzésének időszakában, vagy az azóta eltelt idő folyamán nem történt-e a vízgyűjtőterület hidrológiai adottságaiban olyan változás (pl. emberi beavatkozások hatására), amely a lefolyási viszonyokat időközben módosította és ezáltal az adatanyag egyöntetűségét megzavarta. A minőségi vizsgálatot ki kell terjeszteni — a tervezési feladat perspektívája szerint — a jövőben várható változásokra is. A lefolyási viszonyokat befolyásoló emberi beavatkozások közül megemlíthetjük a tározómedencék vagy duzzasztóművek létesítését, erdők telepítését vagy kitermelését, mocsarak lecsapolását, a nagyobbarányú folyószabályozási munkálatokat, a vízgyűjtőterület felszínének vagy a talajmüvelés módjának megváltozását (sáncolás vagy terraszos-művelés létesítését, ill. elhagyását), árvédelmi töltések építését vagy áthelyezését. Ha a felsorolt tényezők folytán a lefolyási viszonyok számottevően módosultak, a statisztikai eljárásokat csak különös óvatossággal, a változások hatásának utólagos figyelembevételével alkalmazhatjuk, vagy esetleg le kell mondanunk alkalmazásukról. A minőségi elemzéshez tartozik az adatok egyneműségének (az adatsor homogén voltának) és megbízhatóságának ellenőrzése is. Vízállás adatok közvetlen statisztikai feldolgozását például rendszerint eleve kizárja az egyneműség hiánya. Ugyanis a vízállás-idősort csak akkor tekinthetnénk egyneműnek, ha a vizsgálat teljes időtartama alatt a meder változatlan maradna. (A vízállásadatok statisztikai vizsgálatával a IX. fejezetben foglalkozunk.) 9 vízügyi Közlemények 1953/1. - ">-1