Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - III. Kovács György: A napi vízhozamok meghatározása a tiszalöki szelvényben, a vízlépcső megépülte után

Napi vízhozamok meghatározása 109 Az együtthatók megállapítása után megszerkeszthettük kettős logaritmushálózatban a rázompusztai szelvényre vonatkozó háromváltozós vizhozam-nomogrammot (5. ábra). A számszerű adatokat a VII. táblázat tartalmazza. VII. táblázat Vízszínesés j [cm/km] A Q vízhozam értéke [m"/sec], lia (Y —84,86) [m] = Vízszínesés j [cm/km] 1,0 2,0 3,0 4,0 5,0 6,0 7,0 8,0 9,0 10,0 1,0 10 40 90 160 250 360 490 640 810 1000 2,0 14 57 127 226 354 510 694 905 1150 1410 3,0 17 69 156 277 434 625 850 1110 1410 1730 4,0 20 80 180 320 500 720 980 1280 1620 2000 5,0 22 90 201 358 560 805 1100 1430 1820 2230 6,0 24 98 221 392 613 883 1200 1570 2000 2450 7,0 26 106 238 423 661 952 1290 1690 2140 2650 8,0 28 113 254 453 708 1020 1380 1810 2290 2830 9,0 30 120 270 480 750 1080 1470 1920 2430 3000 10,0 32 . 126 285 508 792 1140 1550 2030 2570 3160 Vizsgáljuk meg végül, hogy a háromváltozós nomogrammal meghatározott vízhozam a mérési eredmények pontatlansága miatt milyen mértékű hibát tartalmazhat. Eleve kizárjuk a hibalehetőségek közül a görbesereg szerkesztésének hibáját, amelyet kellő számú mérés segítségével valóban minimumra redukálhatunk. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, illetve elődje, a Vízrajzi Intézet, 1951-ben folyamatos vízszintmegfigyeléseket végzett a hévízi patakon. Ezeknek a méréseknek kiértékelése során Szilágyi József azt találta, hogy a patak felszínén a hullámzáson kívül lassú lengés is tapasztalható. Ez a lengés, mivel értéke a mérések szerint centiméter nagyságrendű, az esésmérésben olyan nagymérvű hibát okozhat, amely minden más hibát meghaladhat. A lengésjelenség azonban nagy vízfolyásainkon még nincs kimutatva. Kevés a mérés arra is, hogy az esetleg kialakuló csomópontok helyét, illetve a csomópontok kialakulásának törvényszerűségeit kutassuk. Ezek ismeretében esetleg lehetséges lesz olyan mérceelhelyezést találni, hogy a mérceleolvasásokból számított relatív esés értéke mentes lesz a lengésokozta hibától. A kisszámú adat miatt ennek a hibalehetőségnek várható hatásával nem kívánok részletesen foglalkozni, csupán rámutatok arra, hogy igen kellemetlen lehet. Ezért szükséges lenne a további mérések megindítása, hogy ezt a hibaforrást kiküszöbölhessük méréseinkből. Nehezítik az esésmérést a folyón kialakuló keresztirányú esések. A vízlépcső alatti szakaszon a különböző turbinanyitások következtében más-más keresztirányú esés alakul ki. Ezért a mérési szelvényt a vízerőteleptől olyan távolságban kell felvenni, ahol a keresztirányú esés a turbinák kezelésétől már független, egyedül csak a meder teltségével változik. Ez a vízállástól függő keresztirányú esés már nem befolyásolja a vízhozammeghatározást, hiszen vízhozam-nomogrammunk empirikus úton készül. A nomogramm szerkesztéséhez felhasznált esés-adatok tehát tartalmazzák a keresztirányú esést is, így a görbékből a mélység és a leolvasott esés ismeretében a vízhozam helyes értékét kapjuk.